A Vízgazdálkodási Kutatóintézettel (VÚVH) és a projektpartnerekkel együttműködve fokozatosan valósulnak meg a revitalizációs lépések, mint például a feltöltődött folyóágak és vizes élőhelyek helyreállítása, a mellékágakon meglévő zárások átalakítása az áramlási dinamika javítása érdekében, hogy a víz eljusson azokra a helyekre, ahonnan az idők során kiszorult.
Nemrégiben megtörtént az éves ellenőrzés, amelyet a Mikrotus II projekt tevékenységeinek Monitorozási Küldetésének neveznek. Az eseményt egy külső monitor, az Európai Bizottság végzi.
A Microtus II LIFE projekt részeként elkészült az első terv az Isztrága vizes élőhelyeinek a helyreállítására, melynek célja a víz egész éves jelenléte a területen.
A természetvédelem, a gazdaság és az energetika különböző területeinek szakemberei számára workshopot szerveztünk a dunai ártereken.
A legmagasabb, azaz 5. védettségi szintű Apáli-sziget Természetvédelmi Terület határáról indulunk. A 85,97 hektáros területet 1954-ben nyilvánították védetté az egyedülálló fűz-nyár ártéri erdőtársulások védelme érdekében.
Az északi pocok nagy populációjának otthont adó, közösségi jelentőségű Csilizi-mocsár határában galagonya-, tölgy- és égerfasort ültettünk számára, melyet egy sor akácfa karóval szegélyeztünk.
A Csiliz-patak fontos élőhely és vonulási folyosó az agrártájban, egyben pedig az egyik utolsó természetes jellegű vízfolyás a Kisalföld szlovákiai részén (Duna menti alföld). A 17. század óta azonban több beavatkozás is történt, melyek következtében a patak fokozatosan megrövidült, egyes szakaszai pedig kiszáradtak.
Nemrég beszámoltunk a Duna Menti Ártéri Erdők területén 2019-ben és 2020-ban végzett kétéltű-monitoring eredményeiről és a mesterséges elárasztások kétéltű-populációkra gyakorolt hatásáról. Mostanra rendelkezésünkre áll a 2021-es megfigyelések eredményeit összefoglaló jelentés, a megfigyeléseket Peter Mikulíček zoológus végezte a célterületen az elárasztás előtti és az azt követő időszakban.
A Pozsony és Szap között elterülő ún. szárazföldi Duna-deltában egykor hemzsegett az élet. A egyedülálló folyóágrendszer, az időszakos áradások és az érintetlen ártéri élőhelyek optimális környezetet kínáltak a halak és kétéltűek szaporodásához.
A Doborgaz (Dobrohošť) és Szap (Sap) községek közötti dunai ártér a Duna szárazföldi deltájának részét képezi, mely egy egyedülállóan értékes, többszörösen elágazó folyóágrendszerből áll. Valaha ezek a folyóágak szabadon kanyarogtak, és a Duna által e tájon lerakott kavics- és homokrétegekben nagy mennyiségű talajvíz tudott felhalmozódni. A terület így hatalmas és értékes ivóvíztározóvá vált.