A szomszédos Ausztriában a Fertő-tó partján is szorgos munka folyik az északi pocok élőhelyének helyreállítása érdekében. Közel 50 éve folyik itt szarvasmarha-legeltetés, ami igen hatékony és természetközeli módja a növényzet kezelésének. Tudományos vizsgálatok szerint azonban a legeltetés kedvezőtlen hatással van az északipocok-állományra.
Helyi partnerünk, a Neusiedler See-Seewinkel Nemzeti Park ezért úgy döntött, hogy egy 250 hektáros területen felhagy a szarvasmarha-legeltetéssel, ehelyett egy újonnan vásárolt traktorral kaszálni fogja. Az első szakaszban a traktor segítségével kerítést telepítettek a kaszált területek köré, hogy megvédjék a növényzetet az erre vetődő szarvasmarháktól.
A kaszálás kisebb részterületeken fog történni, miközben egy kaszált és kaszálatlan részek alkotta mozaik jön létre. Ez a gazdálkodási forma fontos az északipocok-populáció számára, amíg ugyanis a pockok újra benépesítik a lekaszált területeket, átlagosan 3-4 hónap is eltelik. Ez idő alatt az állatok biztonságban vannak a náddal és sással borított, kaszálatlan részeken.
Felmerülhet a kérdés, hogy vajon mi szükség van egyáltalán kaszálásra. Ha a növényzetet nem legeltetik vagy kaszálják le, akkor a cserjék vagy a gyorsan terjedő özönfajok rövid időn belül birtokba veszik a területet. Megfelelő növényzet hiányában pedig az északi pocok nem talál otthonra.
Hisszük, hogy az átgondolt tájmenedzsmentnek köszönhetően javulnak a területen élő északipocok-populáció életkörülményei.
