A legmagasabb, azaz 5. védettségi szintű Apáli-sziget Természetvédelmi Terület határáról indulunk. A 85,97 hektáros területet 1954-ben nyilvánították védetté az egyedülálló fűz-nyár ártéri erdőtársulások védelme érdekében. Erdőgazdálkodási tevékenység egyáltalán nincs a területen, aminek köszönhetően lehetőség nyílik az erdei élőhelyek különböző fejlődési szakaszainak a megfigyelésére. A kedvezőtlen emberi beavatkozásoktól mentes, természetesen zajló folyamatok számos ritka és védett, ártéri és vízi élőhelyeket kedvelő növény- és állatfaj előfordulását teszik lehetővé.
A természetvédelmi terület Dolnovážske luhy („Alsó-Vágmenti Ártéri Erdők”) megnevezésű közösségi jelentőségű területként egyben a NATURA 2000 hálózatának is része, és az európai jelentőségű élőhelyek és fajok védelmét szolgálja. A területen nincs kijelölt turistaút, így azt a túrázók nem látogathatják. Csak az Állami Természetvédelmi Hivatal munkatársai, zoológusok és botanikusok léphetnek be ide a védett fajok, ill. élőhelyek megfigyelése vagy a terület aktív kezelése céljából.
Az Apáli-sziget Természetvédelmi Terület a Vág és az Öreg-Nyitra folyók találkozásánál fekvő ártéren terül el, és tulajdonképpen egy folyami félsziget alkotja. A korábban szigetként létező területet körülölelő folyóág már nincs meg, fokozatosan feltöltődött.
A természetvédelmi terület nagy részét jó állapotban fennmaradt ártéri erdő borítja. Az erdő fáinak faji összetétele az aljnövényzettel és a kidőlt holtfával együtt őserdei jelleget kölcsönöz a területnek. A fák közül a fehér fűz (Salix alba), a törékeny fűz (Salix fragilis), a csigolyafűz (Salix purpurea), a Fekete nyár (Populus nigra), a fehér nyár (Populus alba), a szürke nyár (Populus x canescens), a magas kőris (Fraxinus excelsior) és a keskenylevelű kőris (Fraxinus angustifolia) van jelen.
Az erdőkön kívül réti élőhelyek is vannak a természetvédelmi terület egy részén, ahol korábban a helyi szövetkezeti tagok marhákat legeltettek. A többféle nedves gyepi, ill. lápréti társulást felmutató rétek növényvilága gazdag, számos veszélyeztetett és védett faj is előfordul itt, így például a nyári tőzike (Leucojum aestivum), a réti iszalag (Clematis integrifolia), a magas útifű (Plantago altissima) stb.
A terület állatvilága is figyelemreméltó, főként a különböző madárfajok előfordulása miatt, amelyek közül sok fajnak a költőhelye is itt van. Az Apáli-sziget biztonságos fészkelőhelyet jelent a vízimadarak számára és menedéket nyújt a vonuló madaraknak. Megfigyelték itt a jégmadarat (Alcedo atthis), a szürke gémet (Ardea cinerea), a fekete gólyát (Ciconia nigra) és legnagyobb ragadozónkat, a rétisast (Haliaeetus albicilla) is.
A hüllők közül pl. a vízisikló (Natrix natrix), a lábatlangyík (Anguis fragilis), a kétéltűek közül a sárgahasú unka (Bombina variegata), a barna ásóbéka (Pelobates fuscus) vagy a pettyes gőte (Lissotriton vulgaris) is előfordul a területen. Figyelmet érdemel továbbá számos hal- és emlősfaj, valamint a rovarfajok széles skálája.
