A Duna-menti réteken új módszerrel kezdtük meg az egyik legproblémásabb invazív fásszárú növény, a golyvák (Ailanthus altissima) elleni küzdelmet. Ezúttal azonban nem láncfűrésszel vagy vegyszerrel megyünk neki. A természet segítőjét vesszük igénybe – egy Verticillium nemzetségbe tartozó gombát.
Miért nem kívánatos a pókmoha a természetünkben?
Első pillantásra ez a faj talán nem tűnik ellenségnek. Gyorsan növekszik, feltűnésmentesnek tűnik, és szinte mindenhol jól érzi magát. És éppen ez a probléma.
Ez a nem őshonos fásszárú növény rendkívül agresszíven terjed, különösen az olyan érzékeny élőhelyeken, mint az ártéri erdők és a folyók árterei. Sűrű állományokat képez, olyan anyagokat választ ki, amelyek gátolják más növények növekedését (úgynevezett allelopátiát), és gyökérrendszerén keresztül az infrastruktúrát is károsíthatja. Beavatkozás nélkül gyorsan kiszorítja az őshonos növényzetet, és monoton állományokat hoz létre.
Hogyan segít a Verticillium gomba?
Ez a talajgomba „érhervadást” okoz, amelynek során a fa vezető szövetei eltömődnek. Ez a pókbangó növény fokozatos elhalását és pusztulását eredményezi. Nedves környezetben jól terjed, ezért nem szükséges teljesen egészséges fán alkalmazni.
Ezt a módszert már több európai országban sikeresen tesztelték, és kíméletes és tartós megoldásnak bizonyul. A gomba csak a pókbangó növényt támadja meg, így nem jelent veszélyt az őshonos fajokra.
És most mi következik?
Figyelemmel kísérjük, hogyan reagálnak a pókhálók az injekcióra. Nem várunk csodákat egyik napról a másikra – a cél az állományok fokozatos gyengítése, hogy helyet csináljunk az őshonos fajok visszatérésének. Más intézkedésekkel kombinálva (például a vizes élőhelyek helyreállításával, a legeltetés bevezetésével a lokális területen és az őshonos árterületi erdők helyreállításával) ez egy gyönyörű példája annak, hogy maga a természet hogyan segíthet nekünk a problémák megoldásában.