Csilizradvány mellett, a nedves réten új fejezet kezdődött – augusztus elejétől tehenek legelnek a 107 hektáros területen, akik fontos szerepet játszanak e vidék egyik legértékesebb vizes élőhelyének megőrzésében és helyreállításában. Ezt a területet nemrég sikerült védelem alá vonni – többek közt a lakosság anyagi támogatásának köszönhetően, amely hozzájárult a föld megvásárlásához. Azóta a Csiliz-mocsarak hivatalosan is az európai közösségi jelentőségű Natura 2000 területek közé tartozik. A megvásárlás azonban csak az első lépés volt – a lényeg a folyamatos, aktív kezelés.
A csilizradványi mocsarat főként az özönnövények terjedése veszélyezteti, mint például a kanadai aranyvessző (Solidago canadensis). A LIFE Microtus II projekt keretében a tehenek érkezése előtt már helyreállítottuk a vízháztartást – a közeli lecsapoló csatornából épített zsilipeken keresztül vizet vezettünk a mocsárba. A hosszabb ideig tartó elárasztás azonnali eredményt hozott: az aranyvessző visszaszorult, helyét fokozatosan őshonos fajok, például sások és nádak kezdték átvenni. Ez a lépés elsősorban a (pannoni) északi pocok (Microtus oeconomus mehelyi) védelmére irányult, de mellékhatásként hatékonyan visszafogta az inváziós növényzetet is. A hatás fokozása érdekében az aranyvesszőt kaszáltuk is. Most következik a következő szakasz – a legeltetés, amely kiegészíti és megerősíti ezt a természetközeli gazdálkodási módot.
A LIFE Resistance projekt keretében szarvasmarha-legeltetést vezettünk be a területen. Ez egyrészt visszatérés a hagyományos tájhasználathoz, másrészt korszerű, természetközeli élőhelykezelési eszköz a Natura 2000 területen. A legeltetés Csilizradványnál hatékony módszer a biodiverzitás fenntartására és az inváziós növények visszaszorítására. A szarvasmarhák nemcsak fékezik az idegenhonos fajok terjedését, hanem megakadályozzák a növényi biomassza túlzott felhalmozódását is, ami hosszabb távon a mocsár feltöltődéséhez (eliszaposodáshoz) és kiszáradásához vezetne. A legeltetés és a vízháztartás helyreállítása együtt kedvező feltételeket teremt az élőhely hosszú távú fennmaradásához.
A mocsár különlegessége, hogy mozaikos szerkezetű: váltakoznak benne a szárazabb gyepek és a vizenyősebb, vízállásos foltok, ami még fontosabbá teszi a legeltetést. A szarvasmarhák természetesen mozognak e különböző élőhelyek között – a szárazabb réteken legelnek, de szívesen időznek a nedvesebb foltokban is, ahol hűsölnek a legelés közben. Így változatos tájszerkezetet alakítanak ki, amely sok madárnak, kétéltűnek és rovarnak kedvez.
Már néhány nappal a csorda kihajtása után is láthatóak a pozitív változások. A tehenek körül kócsagok csapata repked, és az egész terület megtelik élettel. Ez a látvány bizonyítja, hogy a haszonállatok és a természet együttműködése működik. Hamarosan egy kilátótorony is épül itt, ahonnan a látogatók megfigyelhetik nemcsak a legelésző csordát, hanem a visszatérő madarakat és más élőlényeket is, amelyek a gondos kezelésnek köszönhetően ismét otthonra lelnek a mocsárban.