A vizenyős területek valaha olyannyira szerves részét képezték az itteni tájnak, hogy a helybeliek több mint 20 különböző kifejezést használtak ezekre a térszíni formákra. A Csallóköz lecsapolása előtt a térségben minden centiméternyi tengerszint feletti magasságnak jelentősége volt, és ezek a morfológiai eltérések a megnevezésekben is megjelentek: gyűr, sziget, lapos.
Egy-egy terület helyi elnevezése gyakran a domináns növénytársulásra utal (pl. Fűzes, Rakottyás, Eger, Csóványos).
Ma ezek a vizes élőhelyek egyre ritkábban bukkannak fel a tájban, elsősorban az intenzív földművelés számolja fel őket, ami különleges, értékes állat- és növényfajok eltűnéséhez vezet.
A Szigetréten (Ostrovné lúky) ezt az eltűnőben levő élőhelyet szerettük volna megújítani. Alig egy évvel a talajmunkák után az megújult vizes élőhelyeket birtokba vette az élet. A békák és a szitakötők mellett megindult a vízi gerinctelenek betelepülése is, beleértve három Ochthebius fajt (minimus, bernhardi, pusillus). Ezek a “vízi bogarak” a meleg vizes élőhelyek, mocsárrétek lakói, és tökéletes jelölőfajnak számítanak
