„Ahol legeltetés van, ott nyüzsög az élet” – mondta egyszer egy ismert cseh rovarkutató.
És mi ezt nap mint nap tapasztaljuk a terepen. A legelő szarvasmarhák rágcsálása nyomán létrejövő mikrokörnyezetek sokszínűsége felér egy város infrastruktúrájának a sokrétűségével. Imitt egy ház, egy oszlop, egy pad, egy tér – amott egy bokor, egy szár, egy bogáncs vagy egy letaposott folt. Ez a környezeti sokféleség pedig a rovarvilág sokféleségében is tükröződik. A rovarok ugyanis meglehetősen válogatósak, legyen szó nektárról, szélről, fényviszonyokról, hőmérsékletről vagy éppen a növényzet sűrűségéről. Nem szívlelik az egyhangú monokultúrákat.
Ne csodálkozzunk hát, hogy a legelőn reggeltől estig zümmögő, ciripelő, zirregő-cirregő nyüzsgés van. Ez a néhány fotó a Nagyléli-sziget legelőjén készült, amely fölött a lenyugvó nap sugaraiban fürödve gyurgyalagcsapat portyázott, s ez már önmagában is bizonyítéka a gazdag rovarkínálatnak.
