Milyen céllal jöttek létre, és mi lesz velük ezután?
A Doborgaz (Dobrohošť) és Szap (Sap) községek közötti dunai ártér a Duna szárazföldi deltájának részét képezi, mely egy egyedülállóan értékes, többszörösen elágazó folyóágrendszerből áll. Valaha ezek a folyóágak szabadon kanyarogtak, és a Duna által e tájon lerakott kavics- és homokrétegekben nagy mennyiségű talajvíz tudott felhalmozódni. A terület így hatalmas és értékes ivóvíztározóvá vált.
Az elmúlt két évszázad során az ember fokozatosan megváltoztatta a Dunai ártereinek arculatát – az árvízi védművek kiépítésével, a Duna hajózhatóvá tételét célzó folyószabályozással, majd a folyó energiatermelési célú hasznosításával (a bősi erőmű megépítése). A területen emellett az intenzív mezőgazdaság és erdőgazdálkodás, valamit a lecsapolás hatásai is érvényesülnek. Az eredetileg kiterjedt, rendszeresen elárasztott ágrendszer mára leválasztódott a főmederről. Az ily módon elszigetelődött mellékágakat az elégtelen vízhozam és az alacsony áramlási sebesség miatt gyakran benövi a növényzet, zsugorodásnak indulnak, és a felbomlott vízháztartás következtében sok közülük teljesen el is tűnik.
A Duna főáramának a vízerőmű felvízcsatornájába történő elterelése után az eredeti mederbe csak egy kisebb, szabályozott vízmennyiség (átlagosan 400 m3s-1) jut. A folyó szlovákiai oldalán lévő ágrendszerbe csak a doborgazi tápcsatornán keresztül juttatnak vizet. Hosszabb ideig jellemző volt, hogy folyamatosan változatlan vízhozam jutott az ágrendszerbe (20 m3/s a téli időszakban, ill. 30 m3/s a nyári, vegetációs időszakban). Az ilyen stabil vízhozam és az ezzel járó egyenletes vízszint nem alkalmas a természetes folyami ágrendszeri folyamatok fenntartására, és az eredetileg időszakos elárasztásokhoz kötődő ártéri erdei növényzet számára sem megfelelő.
Az ágrendszer a Duna főmedrének süllyedése és az ártér fokozatos feltöltődése folytán el van vágva a főmedertől (3,5 m eltérés). Ez árvíz idején megzavarja a főmeder és az ágrendszer közötti kölcsönhatást, ugyanakkor ma már csak ritkán fordul elő nagyobb természetes árhullám, amely képes elárasztani a mellékágrendszert.
A mellékágrendszer egész szakaszán 12 elzárógátsor (A-J szint) épült. Ezek egy duzzasztott vízfelületek alkotta lépcsőrendszert alkotnak, melyekben nagyon lassú az áramlás, és nagyfokú feltöltődés tapasztalható a finomszemcsés üledék által (a mellékágak medre eredetileg kavicsos volt). Az elzárások 4 fő egységre osztják az ágrendszert – a vojkai, a sülyi, a bodaki és a bakai alrendszerekre. A gátak szerepe a vízszint emelése és a víz visszatartása a területen.
Az A-H jelölésű gátak még a vízmű építése előtt, terméskőből épültek, vízellátásuk a Dunából történt. A vízmű megépítése után a gátakat megemelték, betonnal tömítették és záró-szabályozó átereszekkel egészítették ki. Az I-J2 építmények az 1990-es években készültek el. Egy-egy gát több mellékágat is keresztez, azaz több párhuzamos elzárást is jelent, így összesen 30 elrekesztés található az ágrendszerben. Ezek mindegyikén van egy vagy több műtárgy a víz áteresztésére – keretes átereszek, csövek vagy bukógátként funkcionáló gázlók.
Később a gátakat úgy módosították, hogy normál vízhozam esetén a gyalogosok és az autók átkelhessenek rajtuk. Az áradáskor jellemző nagyobb vízhozamnál a gázlókon nem lehet átkelni. A mesterséges elárasztások ütemezését ezért a biztonság érdekében be kell jelenteni, ill. egyeztetni kell a mellékágrendszerben tevékenységet folytató szervezetekkel (erdőgazdálkodókkal, vadászokkal), valamint a környező települések polgármestereivel, mely települések lakosai kijárnak a területre horgászni vagy sétálni.
A gátrendszernek köszönhetően ugyan sikerült fenntartani a Duna duzzasztása előtti állapothoz hasonló vízszinteket, azonban az ágrendszerre korábban jellemző természetes szintingadozások és áramlási dinamika nélkül. A kis mellékágakon csak keskeny csőátereszek vannak, amelyek gyakran eldugulnak az uszadékágaktól. Sok gáton egyáltalán nincs áteresz, így általában nem folyik át rajtuk víz. A halvándorlás szempontjából jelenleg valamennyi gátvonal átjárhatatlan.
A teljes ágrendszerben folyamatos átfolyás szükséges a mellékágak rendszeres átöblítéséhez és feltöltődés lassításához. A főmederből mesterségesen átengedett vízhozamok olyan alacsonyak, hogy a mellékágak csak árvíz idején kerülnek kapcsolatba a régi mederrel. Az álló- vagy nagyon lassú folyású víz a mellékágakban arra figyelmeztet, hogy orvosolni kell a helyzetet. A Dunai Árterek LIFE projekt keretében a Vízgazdálkodási Kutatóintézet vezetésével monitoringra, hidrodinamikai és fizikai modellezésre került sor, majd 19 szerző közösen készített egy szakmai tanulmányt a teljes dunai ágrendszer folyamatos átfolyása és hosszirányú folytonosságának a helyreállítása tárgyában. A javasolt intézkedések az ártéri élőhelyek helyreállításához és az ártéri dinamikához kötődő fajok védelméhez hivatottak hozzájárulni.
A mellékágrendszer egy nagyon összetett és kiterjedt struktúra, amely a jelenlegi körülmények között jelentősen módosult. A helyzetet érdemben befolyásolni képes, átfogó intézkedésekhez a teljes gátközi terület, elsősorban pedig a régi Duna-meder, valamint az ártér szlovákiai és magyarországi mellékágrendszereinek bevonása lenne szükséges. Annak lehetőségét is megvizsgáltuk, hogy az ágrendszer a Duna főmedréből kerülne táplálásra (a meglévő zsilip áthelyezésével a főmedren belül), ez a megoldás azonban anyagilag és műszakilag igényes, mindkét országnak hozzá kellene járulnia, így meghaladja projektünk lehetőségeit. A tanulmány ezért az ágrendszer vízháztartásának lehető legnagyobb mértékű javítását célzó, viszonylag egyszerű intézkedésekre helyezi a hangsúlyt.
Megállapítottuk, hogy az ágrendszer felső szakaszának (Doborgaz-Bodak) vízhozam- és vízszintviszonyai különböznek az alsó szakaszéitól (Bodak-Bős), ami más-más típusú intézkedéseket tesz szükségessé.
A felső szakaszon (A-C vonalak) fennálló, megfelelő vízhozam, ill. a terep lejtése miatt lehetőség nyílik bizonyos gátak átépítésére, és ezáltal több párhuzamos mellékág vízellátásának megteremtésére oly módon, hogy a befolyó vízhozam megosztásra kerül az egyes ágak között. Új átereszeket kell építeni (ideális esetben halátjárókkal kombinálva) azokon a gátakon, amelyeken az év nagy részében nincs átfolyó vízhozam, és az ágakban poshad az állóvíz. A túl keskeny mellékágakban viszont a mederkeresztmetszet kiszélesítésére van szükség.
A fentebbi intézkedések azonban nem alkalmazhatók a „D” gát alatti alsó szakaszon, ahol a főág kettéválik (Bodaki felső és alsó ág). Ennek az elágazásnak köszönhetően az áramlás sebessége és dinamikája jelentősen lecsökken az ágakban, így az átfolyási viszonyok javítására és a további elszigetelt ágak bevonására irányuló intézkedések rontanák a helyzetet. Ezen a részen az ágakat a nyári időszakban már most is jelentősen benövi a vízi növényzet, ami még jobban lassítja az áramlást. A jelenlegi helyzet javítása érdekében a vízhozamok növelésére lenne szükség, ami a doborgazi tápcsatorna üzemrendjének kedvezőbb vízjárás-dinamikai viszonyokat lehetővé tévő módosításával érhető el.
Kulcsfontosságú tehát a mesterségesen előidézett áradások rendszerének a módosítása is. A vízhozam 90 m3/s-ra történő növelésével még a kisebb összekötő ágak is átöblítésre kerülnek, és – főként a kisebb ágak – viszonylag jelentős mértékben kilépnek a medrükből, elárasztva így a környékbeli mélyebben fekvő részeket, ill. elérve az egykori mellékágakból visszamaradt vízfelületeket. A cél az, hogy a jövőben a mesterséges áradások során legalább 120 m3/s vízhozam jusson az ágrendszerbe, ami megközelíti a természetes árhullámok értékeit. A mesterséges árhullámok során bejuttatott vízhozam megnövelése össztársadalmi érdek kell, hogy legyen a biológiai sokféleség, a klímavédelem és a vízbázisunk védelme érdekében. Tartozunk ezzel a tájnak és a természetnek, melyet a magunk javára kiaknázunk.
(forrás: Holubová, K. Čomaj, M., Lukáč, M., Mravcová, K., Polák, V., Čuban, R., Krčmář, D., Studený, M., Baránek, P., Bušovský, J., Matok, P., Ando, M. Šporka, F., Horváthová, G., Baláži, P., Očadlík, M. (2018). Štúdia obnovy prietočnosti a pozdĺžnej kontinuity ramenného systému Dunaja s využitím hydrodynamického modelovania, LIFE 14 NAT/SK/001306, VÚVH, Bratislava (A Duna-ágrendszer folyamatos átfolyása és hosszirányú folytonossága helyreállításának vizsgálata hidrodinamikai modellezéssel))