A 2019-es és 2020-as időszaki kétéltű-monitoring időközi eredményei
A Pozsony és Szap között elterülő ún. szárazföldi Duna-deltában egykor hemzsegett az élet. A egyedülálló folyóágrendszer, az időszakos áradások és az érintetlen ártéri élőhelyek optimális környezetet kínáltak a halak és kétéltűek szaporodásához. Ezek alkotják számos madárfaj, például a gém, a gólya, a kormorán, vagy a legnagyobb testű ragadozó madarunk, a rétisas táplálékbázisát.
A Duna szabályozása, a vízmű építése és az ágrendszer vízháztartásának megzavarása után a dunai árterek lakóinak helyzete jelentősen romlott. Ezért az utóbbi években az ember a folyóágak revitalizálásával és mesterséges árhullámokkal (a jelenlegi rendszerben április-májusban egy tavaszi, ill. május-júniusban egy nyári elárasztással) próbálja helyrehozni a károkat. Az ágrendszer doborgazi tápcsatornán keresztüli, mesterséges elárasztással történő vízpótlása jelenleg kulcsfontosságú momentum a terület kétéltűinek szaporodása szempontjából. A folyóágak medrét, a környező lapályokat, réteket és ártéri erdőket ilyenkor az éltető víz veszi birtokba.
A Dunai Árterek LIFE projekt keretében rendszeresen monitorozzák a növényeket és az állatokat, hogy így felmérjék a revitalizáció hatását az egyes élőhelyekre. A kétéltűek monitorozása, fókuszban a két európai jelentőségű fajjal – a vöröshasú unkával és a dunai gőtével – a következő időszakokban is folytatódik. Ha összehasonlítjuk az egyes fajok előfordulását és egyedszámát a vizes élőhelyek vízháztartásának, levezető kapacitásának, hosszirányú folytonosságának és a Duna-ágak oldalirányú összekapcsolásának javítását célzó intézkedések végrehajtása előtt és után, képet kapunk ezeknek a helyreállító intézkedéseknek a fontosságáról az ártéri élőhelyek szempontjából.
Március és július hónapokban a Duna árterének bizonyos területein felmérés készül a békák és a gőték – fiatal és kifejlett egyedek, ebihalak, ill. lárvák és peték – jelenlétéről a vízzel telt lapályokban, holtágakban, folyóágmaradványokban, állóvizű vagy lassú folyású csatornákban. A békák előfordulási adatait a hímek hangadása, közvetlen megfigyelés és bármely fejlődési stádiumban lévő egyedek befogása alapján rögzítették. Azokban az esetekben, amikor az egyszerű megfigyelés alapján a faji besorolás nem volt lehetséges, a befogás hálóval vagy kézzel történt. Valamennyi befogott békát, ill. gőtét szabadon engedték a befogás helyén. A kiszáradásnak kitett helyekről az ott talált petéket a legközelebbi vízbe menekítették.
A monitorozás érdekes megfigyelést hozott a barna varangy szaporodását illetően, amelynek a párzási időszaka általában tavasszal (március végén, ill. áprilisban) van. Mivel a folyóágak medrében ebben az időszakban nincs víz, a varangyok nem tudták hova lerakni a petéiket. A vízpótlást követően kaptak az alkalmon, és még ilyen késői időszakban is szaporodni kezdtek. A területen szintén nagy számban előforduló erdei békák ellenben, melyeknek márciustól áprilisig tart a szaporodási időszakuk, túl későn történt elárasztás esetén az adott évben nem szaporodtak.
A békák közül az ágrendszer területén a 2019-2020-as időszakban a vöröshasú unka (Bombina bombina), a barna varangy (Bufo bufo), a zöld levelibéka (Hyla arborea), a barna ásóbéka (Pelobates fuscus), a valódi békafélék (Ranidae) családjába tartozó több faj – köztük az erdei béka (Rana dalmatina), a mocsári béka (Rana arvalis), a tavi béka (Pelophylax ridibundus) és a kecskebéka (Pelophylax esculentus) – fordult elő. A gőtéket két faj – a dunai gőte (Triturus dobrogicus) és a pettyes gőte (Lissotriton vulgaris) – képviseli.
A kétéltűek monitorozása azt mutatja, hogy kora tavasszal (márciusban, ill. áprilisban) célszerű lenne optimális vízpótlást biztosítani az érintett területeken, hogy olyan fajok is szaporodhassanak, mint az erdei béka, a barna varangy, ill. mindkét gőtefaj. A mesterséges elárasztás jelentősen javította a vízállási viszonyokat, az ár levonultával azonban sok helyen ismét gyorsan csökken a vízszint. Az év korábbi időszakában történő elárasztás mellett a kétéltűek sikeres fejlődését az is segítené, ha a szaporodóhelyek vízpótlása késő tavasszal és nyáron is fennmaradna. Ezek a kulcsfontosságú előfeltételek ahhoz, hogy a Duna ágrendszerében javuljon a béka- és gőtepulációk helyzete.
(A fotókat készítette: Peter Mikulíček)