A Gabčíkovo vízmű megépítése előtt a Duna elosztórendszerében a „dunai kapuk” néven ismert, kulcsfontosságú összeköttetések voltak, amelyek lehetővé tették a víz és a kavics áramlását, valamint megkönnyítették a halak vándorlását az ívóhelyekre. Ma már ezek a kapuk mindegyike nem működik, a vízhozam minimális, télen mindössze 250m^3 , nyáron pedig 400m^3 , szemben a 2000m^3 körüli történelmi vízhozammal. Az áramlás hiánya üledékképződéshez, oxigénhiányhoz és az élőhely romlásához vezet. Az állami szervek, mint például a Vízügyi Kutatóintézet, a Természetvédelem, a Vízgazdálkodási Építőipari Vállalat és a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat együttműködésével megvalósuló erőfeszítések célja e csatornák helyreállítása, beleértve a zsilipek rekonstrukcióját és a vizes élőhelyek fiatalítását, a vízhozam, az oxigénszint és a biodiverzitás növelése érdekében, ezáltal biztosítva az árvizekkel szembeni ellenálló képességet és megőrizve a Duna belvízi deltájának ökoszisztémáját.
