PROJEKT: Duna menti ártéri élőhelyek rehabilitációs és kezelési programja
A Nagylél melletti szigeten 2018 februárja óta folyamatban volt egy a Duna mellékágából eredő és a sziget belsejébe vezető csatorna medrének felújítása. A csatornát eredetileg a helybéliek építették ki a múlt évszázadok során, s rendeltetése a maival összevetve ellenkező volt. Feladata a víz gyors levezetése volt a szigeten található legelők térségéből. A víz a sziget belsejébe a rendszeres áradások során került, melyek évente 2-3 alkalommal fordultak elő, s az itteni élőhelyek számára életfontosságú jelentőséggel bírtak. Manapság az áradások évente egyszer vagy még ritkábban (pl. hároméves periódusban) jelentkeznek. Ez, természetesen, nem elégséges a rendszeres elárasztásokhoz alkalmazkodott élőhelyek és állatfajok fenntartásához az aszályos nyári időszakok folyamán. A jelenlegi vízmennyiség nem elegendő a gazdasági állatok legeltetésének fenntartására sem a sziget területén. Már július folyamán csupán száraz gyep található itt. Ezért úgy döntöttünk, hogy kihasználjuk a csatorna medrét a víz bevezetésére a sziget belsejébe a nagyléli Duna-ág magasabb vízállásai során. Ez a tevékenység a C.2-es „Mellékágak laterális konnektivitásának és a vizenyős területek vízellátásának felújítása” elnevezésű projektelem keretén belül valósult meg. A csatornát összesen 690 méternyi hosszúságban felújítottuk. Egy a mederben helyreállított zsilip pedig lehetővé teszi a víz kétirányú áramlásának (kifolyás/befolyás) szabályozását, valamint a halak és más vízi élőlények aránylag szabad mozgását is. Csatorna a felújítás előtt: A munkálatok folyamata és a csatorna medre az elárasztás előtt:       A csatorna és környéke az elárasztást követően – életre kapott az egész sziget – a láposokban megjelenő békákat szemügyre vették a gólyák is:         Ezenfelül a sziget területén több új vizenyős élőhely lett kialakítva, melyek mélysége a néhány decimétertől 1,5 méterig ingadozik. Hasonló, rendszeresen kiszáradó sekélylápok manapság csupán ritkán jönnek létre természetes úton. Ennek legfőbb oka, hogy a Duna vize már csupán nagyon ritkán lépi át medrének állandósult vonalát. A folyó így nem moshat ki új terepmélyedéseket, ahol a felhalmozódott víz lápi élőhelyet hozhatna létre. Az ilyen élőhelyeket kedvelő élőlények (pl. békák, gőték, siklók, különböző rovarok) száma ezért mindinkább csökken. A folyó mocsáralkotó tevékenységét tehát kotrógépek segítségével helyettesítettük, és mesterségesen kialakítottunk több kisebb vizenyős területet. Ezeket a terepmélyedéseket vagy a Duna által magasan tartott talajvíz önti el, vagy az áradások és nagyobb esőzések során telnek meg felszíni vízzel. A kialakított élőhelyek menedéket biztosítanak több ritka faj számára is, mint pl. a vöröshasú unka, a dunai gőte, a pettyes gőte, a kecskebéka, a mocsári béka, a barna ásóbéka, a varangyok, a szitakötők stb. Ennek köszönhetően a madarak (pl. fekete és fehér gólyák, gémek, récefélék stb.) táplálékszerzési lehetőségei is kibővültek. A több víz felélénkítette a szigeten a rétek és a legelők élővilágát – jobban nő a fű és a fák is.   A kétéltűek, hüllők és rovarok sokaságának kialakított időszakos láposok