A munkálatok folyamata és a csatorna medre az elárasztás előtt:
A csatorna és környéke az elárasztást követően – életre kapott az egész sziget – a láposokban megjelenő békákat szemügyre vették a gólyák is:
Ezenfelül a sziget területén több új vizenyős élőhely lett kialakítva, melyek mélysége a néhány decimétertől 1,5 méterig ingadozik. Hasonló, rendszeresen kiszáradó sekélylápok manapság csupán ritkán jönnek létre természetes úton. Ennek legfőbb oka, hogy a Duna vize már csupán nagyon ritkán lépi át medrének állandósult vonalát. A folyó így nem moshat ki új terepmélyedéseket, ahol a felhalmozódott víz lápi élőhelyet hozhatna létre. Az ilyen élőhelyeket kedvelő élőlények (pl. békák, gőték, siklók, különböző rovarok) száma ezért mindinkább csökken. A folyó mocsáralkotó tevékenységét tehát kotrógépek segítségével helyettesítettük, és mesterségesen kialakítottunk több kisebb vizenyős területet. Ezeket a terepmélyedéseket vagy a Duna által magasan tartott talajvíz önti el, vagy az áradások és nagyobb esőzések során telnek meg felszíni vízzel. A kialakított élőhelyek menedéket biztosítanak több ritka faj számára is, mint pl. a vöröshasú unka, a dunai gőte, a pettyes gőte, a kecskebéka, a mocsári béka, a barna ásóbéka, a varangyok, a szitakötők stb. Ennek köszönhetően a madarak (pl. fekete és fehér gólyák, gémek, récefélék stb.) táplálékszerzési lehetőségei is kibővültek.
A több víz felélénkítette a szigeten a rétek és a legelők élővilágát – jobban nő a fű és a fák is.
A kétéltűek, hüllők és rovarok sokaságának kialakított időszakos láposok
