Az idei tavaszi szimulált árvíz a belső delta területén rendkívül korán kezdődik, és a vízfolyások szintje már a kezdetektől fogva magasra van állítva. Mely fajok profitálhatnak ebből a helyzetből?
A tavaszi árvízkor megvalósuló megnövekedett vízhozam rendkívül előnyös, mivel lehetőséget ad a mocsarak feltöltődésére és a folyóágak vízszintjének emelkedésére, épp a vegetációs időszak és a fészkelési időszak kezdetén. Ez az az időszak, amikor még nem zajlik a fészkelés azoknál a fajoknál, amelyek fészket építenek a partok mentén, a víz felszínén, vagy a nádasok és sásosok alsóbb szintjein, így nem fenyegeti őket az elárasztás, vagy a tojások eltiporlása.
Viszont a tavaszi árvíz korábbi időpontra való eltolása segíti a kétéltűek szaporodását és a lárvák fejlődését, akik a mocsarakat használják szaporodásra március elején. Ezen kívül támogatja azokat a madárfajokat is, akiknek a tavaszi árvíz későbbi időpontja esetén fennáll a fészkek elárasztásának veszélye.
A tavaszi árvíz rendkívül fontos a megfelelő táplálékbázis kialakításához sok olyan állatfaj számára, amelyek táplálkozásuk során a folyóágak és a környező mocsarak biotópjára támaszkodnak. A korai tavaszi árvizeket sok apró rákfaj kihasználja szaporodás céljából, amelyek jelentős részét képezik a zooplanktonnak. A zooplankton a folyóökológia táplálékláncának alapvető eleme.
A tavaszi árvíz pozitív hatással van a fiatal ártéri erdők növényzetére is, amelyeknek nem fejlődött ki megfelelően a gyökérrendszerük, és egyre gyakoribbá váló tavaszi szárazságot (március-április) nehezen viselik el. A folyóágban bekövetkező jelentős változások, valamint a meder sűrűsödése (a pórusok elzáródása finom üledékkel) miatt a talajnedvesség jelentősen csökkent a folyóág szinte teljes rendszerében, ami különösen a fiatal ártéri erdők növekedését befolyásolja. A növények tavaszi áradása, illetve a növények közelében javítja a talajnedvességet és kedvezőbb körülményeket teremt a fiatal fák számára a csapadékban szegény tavaszi időszakban.
A tavaszi árvizek, valamint az erdők és rétek vízbetörése elengedhetetlen a halak ívásához. Az erdő- és mocsárterületeken, amint a víz eléri a 120 m³/sec csúcsértéket, néhány helyen hosszabb ideig fennmaradhat a magasabb vízszint, majd fokozatosan csökkenni kezd. Miután a víz természetes módon 10-12 Celsius-fokra felmelegszik, elkezdődik a pontyok ívása, akik tömegesen ívnak a növényzeten. De ez már a későbbi árvizi fázisok hatásairól szól, amelyeket a ciklusunk következő cikkében tárgyalunk – szimulált árvizek folytatásaként. 🙂
