Az év eleje óta a projekt partnereivel, a Comenius Egyetem Természettudományi Karával és a Szlovák Állami Természetvédelmi Hivatallal közösen rendszeres terepi megfigyeléseket végzünk az északi pocok számára megfelelő potenciális ökofolyosók – azaz a pocok „távközlekedési útvonalainak” vonatkozásában. Ahogy Pozsony és Kassa között nincs autópálya-összeköttetésünk, az északi pocok is hiányolja az egyes előfordulási helyei közötti átjárási lehetőségeket. A vizenyős területek fokozatos beművelésével ez a ritka európai endemikus faj elveszíti menedékeit, élőhelye egyre inkább feldarabolódik. A Comenius Egyetem Természettudományi Karának munkatársai által végzett sokéves monitoringnak köszönhetően tudjuk, hogy az intenzív művelésű mezőgazdaság és a táj lecsapolása következtében a pocok három, egymáshoz alig vagy egyáltalán nem kapcsolódó területre szorult vissza. Ezek egyike a Duna menti ártéri erdők alkotta terület, mely azonban fokozatos kiszáradása folytán egyre kevésbé felel meg a faj számára. A Duna túloldalán található a második terület, amelynek központi része a Csilizi mocsarak területén és a Csiliz-patak mentén található. A harmadik előfordulási terület az Öreg-Nyitra, azaz a Nyitra folyó egykori eredeti medrében folyó vízfolyás hordalékterülete olyan mocsarak töredékeivel együtt, mint a Levelesi-tó (Listové jazero), a Körtvélyes(Pohrebište), Marcelháza határában vagy a Gémes mocsaras területe Martos mellett (Martovská mokraď).
A potenciális ökofolyosók és ökológiai lépőkövek csaknem évenkénti felmérésének alapján számos lehetséges ökofolyosó kialakítására született javaslat az élőhelyi, térbeli, ill. tulajdoni viszonyok figyelembevételével. Ezt követően az elmúlt hetek során terepbejárásokat és ellenőrzéseket végeztünk – gyalogosan és drón segítségével is, mely utóbbi jobb rálátást nyújt az egyes lápi élőhely-töredékek kapcsolódásaira. Meggyőződésünk, hogy az említett monitoring felmérésekben résztvevő munkatársak szakmai sokszínűsége garantálja a legmegfelelőbb és legfontosabb lineáris, ill. területi elemek beazonosítását. Ezt követően gondoskodunk ezeknek az elemeknek a megfelelő állapotban történő fenntartásáról és a lehető legnagyobb mértékű összekapcsolásáról, hogy ismét megteremtsük az összeköttetést az északi pocok három legfontosabb előfordulási helye között.
A kutatás az első szakaszban az Öreg-Nyitra hordalékterületének és a hosszú idő után ismét vízzel telt Csiliz-patak környékének az összekapcsolására összpontosított. A Csiliz-patak (melynek alsó szakaszát az északi pocok védelmét célzó első LIFE projektben állították helyre) az egyik legfontosabb ökofolyosó, amely a jövőben az északi pocok különböző előfordulási helyei közötti összeköttetés meghatározó támpillére lehetne – a Csicsói-halastavak kanálisával való tervezett összekötésének és a Lyon-tó melletti vizenyős terület kialakításának is köszönhetően. Csak az évek óta széttöredezett populációelemek közötti összeköttetés megteremtésével biztosítható az a génáramlás, amely képes fenntartani a „mocsári egerek” egészséges populációját.