Az ember által épített különféle akadályok, mint például gátak, duzzasztók, vízlépcsők, átereszek vagy gázlók, akadályokat hoznak létre a vízfolyásokon, és a vízszint mesterséges megemelkedését okozzák. Ezek a gátak nem természetes tavi ökoszisztémákat hoznak létre, amelyek számos negatív hatással járnak: a gátak fölött a lassabb áramlás miatt, a gátak alatt pedig a víz és az üledékek szállításának zavara miatt.
A revitalizáció előtti gát, amely akadályt jelentett
A vízrendszer javítását célzó intézkedések sorában az egyik fontos lépés a „B-öreg” nevű, „B” vonal alatt található gát részleges eltávolítása volt. Ez a nem szabályozható és nem átjárható gát a mellékági rendszer egykori gátjainak maradványa volt. Az eredetileg 130 méter széles gátból 28,6 métert bontottunk el a folyás bal oldalán, és a vízátfolyási él magasságát 1,3 méterrel csökkentettük. Az átalakítás megszüntette a migrációs akadályt, és kiegyenlítette a vízszinteket a gát fölött és alatt. A munkálatok előtt a vízszintek közötti különbség 80-100 cm volt, ami a halak többségének áthatolhatatlan akadályt jelentett.
Az intézkedés hozzájárult az áramló szakaszok meghosszabbításához is, ami különösen fontos az áramlást kedvelő halfajok számára, amelyek jelenleg megfelelő élőhelyek híján szenvednek, és populációik 70%-kal csökkentek. Reméljük, hogy a halak mellett a vízitúrázók is értékelik majd ezt a fejlesztést.
A gát részleges elbontása után – a migrációs akadály eltávolítva