PROJEKT: Duna menti ártéri élőhelyek rehabilitációs és kezelési programja

A klímaváltozás megoldásainak keresésekor az ártéri erdők gyakran háttérbe szorulnak. Pedig ezeknek az erdőknek a helyreállítása kulcsszerepet játszhat a légkör szén-dioxid (CO₂) koncentrációjának csökkentésében.

A fák képesek jelentős mennyiségű CO₂-t megkötni és szén formájában tárolni a szöveteikben. Egy érett fa akár 22 kg CO₂-t is képes „kinyerni” az atmoszférából évente. Ezért az erdők rendkívül fontosak a folyamatban lévő klímaváltozás lassításában, amelyet főként a fosszilis tüzelőanyagok elégetése okoz.

Fontos megjegyezni, hogy nem minden erdő egyenlő; egyes erdőtípusok hatékonyabban képesek megkötni a szén-dioxidot, mint mások

Az ártéri erdők, amelyek a folyók körüli síkságokon találhatók, a folyó dinamikájának köszönhetően sokkal termékenyebbek, így lényegesen nagyobb a szén-dioxid megkötő képességük is. Az ártéri erdők vegetációjában és talajában kétszer annyi szén található, mint a magasabban fekvő erdőkben.

A talaj rendkívül fontos szerepet játszik a szén tárolásában, mivel az általa megkötött szén akár 50%-a is itt raktározódik. Ez az oka annak, hogy az ártéri erdők különösen hatékonyak a szén-dioxid elnyelésében. A folyók táplálta talaj rendszeres megújulásának köszönhetően az árvizek során ezek az erdők valódi CO₂-elnyelő rendszerré válnak, amelyek hektáronként akár 354 tonna szén-dioxidot is képesek tárolni.

A fák CO₂ megkötésére való képességét a kezelésük módja is befolyásolja. Az intenzív erdőgazdálkodás és a széleskörű fakitermelés károsítja az erdő talaját, ezzel nagy mennyiségű CO₂-t szabadítva fel. Így a fakitermelés során az erdő forrássá válik a CO₂-kibocsátás szempontjából.

Hibrid fűzfák monokultúrája

A Dunát övező ártéri erdők a szlovák területeken napjainkban erőteljesen ki vannak téve az intenzív erdőgazdálkodásnak. Az ártéri erdők fenntartása ma már nagyrészt nem őshonos hibrid fafajok termesztésére épül. Ezek a hibrid fajták nemcsak a biodiverzitásra gyakorolnak kedvezőtlen hatást, hanem a klímára is, mivel a szén-dioxid tárolására való képességük a felére csökkent a természetes erdőkhöz képest.

A Duna ártér erdőit a Bősi vízierőmű építése miatt megváltozott vízviszonyok is sújtják. A víz elterelődött a Duna eredeti medréből, és a folyórendszer jelentős része, ahol az erdők találhatók, vízhiány miatt kiszárad. A folyó dinamikájának és az árvizek hiánya csökkenti az erdők regenerálódási képességét, ezzel együtt pedig a szén-dioxid megkötésére való potenciáljukat is.

A jelenlegi klímaválság kontextusában az ártéri erdők helyreállítása hatékony megoldást jelenthet a klímaváltozás mérséklésére. A természetes folyóvízi rendszer helyreállítása és a rendszeres, kontrollált árvizek bevezetése serkentheti a hiányzó természetes folyamatokat az ártéri erdőkben. Ezen túlmenően a természetközeli erdőgazdálkodás biztosíthatja, hogy az erdő ökológiai igényei is érvényesüljenek.

Az ártéri erdők helyreállításába fektetett források nemcsak a biodiverzitás védelmét szolgálják, hanem a légkörből a szén-dioxid kivonásának kiemelkedő képességük révén a klíma és a társadalom számára is jelentős előnyöket nyújtanak.