A pozsonyi Comenius Egyetem Természettudományi Karának mammalógusai* már több mint tíz éve foglalkoznak az északi pocok vizsgálatával. Ez a munka magába foglalja a populáció terepen történő megfigyelését, valamint a molekuláris módszerekkel végzett laboratóriumi vizsgálatokat is. A terepi megfigyelések a faj előfordulásával kapcsolatos alapadatokat szolgáltatják. A kutatás ezen része a nád borította, nehezen elérhető terep miatt időigényes és megterhelő. Speciális vízálló öltözékre van szükség, az arcot pedig hálóval kell lefedni a rovarok távoltartására. A Microtus II elnevezésű projekt során a pockok mozgását részletesen lekövető telemetriás eszközök segítségével pontos adatokhoz juthatunk a faj elterjedési területét illetően. Egy pocok befogása és a kis jeladó befogott egyeden történő elhelyezése több napot vesz igénybe. Az élvefogó csapdázás azonnali eredményessége nem garantált, ezért a zoológusoknak türelemmel is fel kell vértezniük magukat. A befogott egyedek mindegyikéből biológiai mintát veszünk, amit megfelelő közegben eltárolunk. A mintákból elkülöníthető az állatok DNS-e, majd molekuláris módszerekkel megvizsgálható az egyes populációk állapota. Szakembereink arra is választ keresnek, hogy a Duna két partján található pocokpopulációk milyen mértékben érintkeznek egymással, ill. hogy a folyó nem jelent-e áthatolhatatlan akadályt az állatok számára.
Ezek a ritka pockok csak a vizes élőhelyek és feltöltődő holtágak part menti növényzetét alkotó, hűvös és nedves sásos társulások utolsó meglévő szigetein élnek. Ezeknek az értékes élőhelyeknek a fogyatkozása hazánkban veszélyezteti az északi pocok létét. A vizes élőhelyek fontosságának tudatában itt az ideje, hogy lépéseket tegyünk legalább néhány ilyen terület megmentése érdekében.
* Az állattan emlősökkel (egyebek mellett pockokkal is) foglalkozó ágát mammalógiának nevezzük.)
