2026 március 4.-5.-én projektünket a Szlovák Tudományos Akadémia Növénybiológiai és Biodiverzitási Központjának munkatársai képviselték a „Inváziós idegen fajok a Duna régióban: regionális jelentőségű inváziós fajok” című nemzetközi konferencián, amelyet Magyarországon, Tata városában rendeztek meg. Az eseményen minisztériumok, az Európai Bizottság, nemzetközi szervezetek, kutatóintézetek, természetvédők és civil szervezetek képviselői találkoztak a teljes Duna menti régióból.

Partnereink lehetőséget kaptak arra, hogy bemutassák a LIFE Resistance projektet szakértőknek és döntéshozóknak Európa különböző országaiból. Elmondták, mi hajtja előre munkánkat: az inváziós növényfajok terjedésének visszaszorítása a határ menti területeken. Egyúttal ismertették azokat a módszereket és eljárásokat is, amelyek különlegessé teszik projektünket. Megosztották a terepi munka első eredményeit is.Az inváziós fajok nem ismernek határokat, ezért a velük folytatott küzdelem sem állhat meg egyetlen ország határán. Éppen ezért fontosak az ilyen találkozók. Segítenek abban, hogy munkánkat szélesebb összefüggésbe helyezzük, új potenciális partnereket ismerjünk meg, és hozzájáruljunk a biológiai inváziók elleni európai stratégiához.

Köszönjük a Szlovák Tudományos Akadémia Növénybiológiai és Biodiverzitási Központja munkatársainak a projekt kiváló képviseletét. Örömmel várjuk a további alkalmakat, ahol bemutathatjuk tevékenységeink eredményeit.

A LIFE Resistance projekt keretében egy különleges együttműködés jött létre, amely összekapcsolja a becsületes munkát, a természet védelmét és a sociális dimenziót. Ennek eredménye egy olyan termék, amely nemcsak a fejet, hanem a szívet is melegíti.

A legeltetés a projekt egyik kulcsfontosságú intézkedése, amelyet az inváziós növényfajok visszaszorítására és a védett területek természetes biodiverzitásának megőrzésére alkalmazunk. Többéves tapasztalatunk azt mutatja, hogy a hagyományos gazdálkodásnak pótolhatatlan szerepe van a táj fenntartásában. A juhok és kecskék segítenek a rétek nyitva tartásában, megakadályozzák azok elbozótosodását, és feltételeket teremtenek a ritka növény- és állatfajok visszatéréséhez. Jelenlétük támogatja a virágzó réteket, az orchideákat, a rovart és a madárvilágot, amelyek ehhez a környezettípushoz kötődnek.

Nyájaink a Podunajské Biskupice területén legelnek, ahol hozzájárulnak a Duna menti értékes rétek fenntartásához. Élő fűnyíróként működnek, és észrevétlenül, mégis rendszeresen hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a terület élettel és természetes sokféleséggel teli maradjon. Téli nyírásukból származó gyapjú így nem csupán alapanyag, hanem annak a tájnak a történetének része is, amelynek védelmében szerepet játszanak.

Ebből a gondolatból született az ötlet, hogy „természetvédő juhaink” gyapjúját értelmes módon hasznosítsuk. A gyapjú egy szlovákiai gyapjúmanufaktúrába került, egy családi vállalkozáshoz, amely a gyapjú feldolgozására szakosodott, ahol gondosan válogatták, tisztították és fonallá dolgozták fel. Mivel elsődleges célunk a természet védelme, nem pedig a tökéletesen kezelt gyapjú előállítása, feldolgozása nagy türelmet és szakértelmet igényel. Ezért különösen nagyra értékeljük azoknak az embereknek a precíz munkáját, akik új formát adtak neki, és kiváló minőségű, további feldolgozásra kész fonallá alakították. A kész fonal ezt követően a Jakubovo falu Dom svitania védett műhelyébe került. Ebben a műhelyben egészségkárosodással élő emberek dolgoznak, akik itt munkalehetőséget, támogatást és képességeik fejlesztésére szolgáló teret találnak. Minden sapka gondos kézi munkával, a részletekre és a minőségre helyezett hangsúllyal készül. Minden darab egyedi, és magában hordozza azoknak az embereknek a történetét, akik létrehozták.

Ez az együttműködés számunkra különleges jelentőséggel bír, mivel összekapcsolja a természetvédelmet társadalmunk szociális dimenziójával. Megmutatja, hogy a fenntarthatóság nemcsak a tájat és a biodiverzitást érinti, hanem az embereket és a közösségen belüli kölcsönös támogatást is.

A múlt héten ünnepeltük a Vizes Élőhelyek Világnapját! Február 2-án megemlékezünk arról a fontos szerepről, amelyet a vizes élőhelyek töltenek be bolygónk és minden lakója – az embert sem kivéve – számára. Ezek a pótolhatatlan ökoszisztémák a Föld legtermékenyebb élőhelyei közé tartoznak, és alapvető ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak, mint a vízszabályozás, az árvízvédelem, a klíma hűtése, a szénmegkötés és a biodiverzitás támogatása. Emellett milliók megélhetését is biztosítják.

Partnereink a Növénybiológiai és Biodiverzitási Központból számos nézőpontból vizsgálják a vizes élőhelyeket – az iszapos mederfenéktől a partok sűrű növényzetén át egészen a szemmel nem látható, mocsári hangok sokféleségéig. A hagyományos terepi adatgyűjtés, az eDNS-elemzés, a vegetációkutatás, a bioakusztika és a távérzékelés módszereinek alkalmazásával igyekeznek elmélyíteni a vizes élőhelyekről szóló ismereteket. A kutatási eredmények értékes alapot szolgáltatnak a vizes élőhelyek helyreállításához, amelynek a LifeResistance projekt keretében is részesei.

Csilizradvány mellett, a nedves réten új fejezet kezdődött – augusztus elejétől tehenek legelnek a 107 hektáros területen, akik fontos szerepet játszanak e vidék egyik legértékesebb vizes élőhelyének megőrzésében és helyreállításában. Ezt a területet nemrég sikerült védelem alá vonni – többek közt a lakosság anyagi támogatásának köszönhetően, amely hozzájárult a föld megvásárlásához. Azóta a Csiliz-mocsarak hivatalosan is az európai közösségi jelentőségű Natura 2000 területek közé tartozik. A megvásárlás azonban csak az első lépés volt – a lényeg a folyamatos, aktív kezelés.

A csilizradványi mocsarat főként az özönnövények terjedése veszélyezteti, mint például a kanadai aranyvessző (Solidago canadensis). A LIFE Microtus II projekt keretében a tehenek érkezése előtt már helyreállítottuk a vízháztartást – a közeli lecsapoló csatornából épített zsilipeken keresztül vizet vezettünk a mocsárba. A hosszabb ideig tartó elárasztás azonnali eredményt hozott: az aranyvessző visszaszorult, helyét fokozatosan őshonos fajok, például sások és nádak kezdték átvenni. Ez a lépés elsősorban a (pannoni) északi pocok (Microtus oeconomus mehelyi) védelmére irányult, de mellékhatásként hatékonyan visszafogta az inváziós növényzetet is. A hatás fokozása érdekében az aranyvesszőt kaszáltuk is. Most következik a következő szakasz – a legeltetés, amely kiegészíti és megerősíti ezt a természetközeli gazdálkodási módot.

A LIFE Resistance projekt keretében szarvasmarha-legeltetést vezettünk be a területen. Ez egyrészt visszatérés a hagyományos tájhasználathoz, másrészt korszerű, természetközeli élőhelykezelési eszköz a Natura 2000 területen. A legeltetés Csilizradványnál hatékony módszer a biodiverzitás fenntartására és az inváziós növények visszaszorítására. A szarvasmarhák nemcsak fékezik az idegenhonos fajok terjedését, hanem megakadályozzák a növényi biomassza túlzott felhalmozódását is, ami hosszabb távon a mocsár feltöltődéséhez (eliszaposodáshoz) és kiszáradásához vezetne. A legeltetés és a vízháztartás helyreállítása együtt kedvező feltételeket teremt az élőhely hosszú távú fennmaradásához.

A mocsár különlegessége, hogy mozaikos szerkezetű: váltakoznak benne a szárazabb gyepek és a vizenyősebb, vízállásos foltok, ami még fontosabbá teszi a legeltetést. A szarvasmarhák természetesen mozognak e különböző élőhelyek között – a szárazabb réteken legelnek, de szívesen időznek a nedvesebb foltokban is, ahol hűsölnek a legelés közben. Így változatos tájszerkezetet alakítanak ki, amely sok madárnak, kétéltűnek és rovarnak kedvez.

Már néhány nappal a csorda kihajtása után is láthatóak a pozitív változások. A tehenek körül kócsagok csapata repked, és az egész terület megtelik élettel. Ez a látvány bizonyítja, hogy a haszonállatok és a természet együttműködése működik. Hamarosan egy kilátótorony is épül itt, ahonnan a látogatók megfigyelhetik nemcsak a legelésző csordát, hanem a visszatérő madarakat és más élőlényeket is, amelyek a gondos kezelésnek köszönhetően ismét otthonra lelnek a mocsárban.

A Duna-menti réteken új módszerrel kezdtük meg az egyik legproblémásabb invazív fásszárú növény, a golyvák (Ailanthus altissima) elleni küzdelmet. Ezúttal azonban nem láncfűrésszel vagy vegyszerrel megyünk neki. A természet segítőjét vesszük igénybe – egy Verticillium nemzetségbe tartozó gombát.

Miért nem kívánatos a pókmoha a természetünkben?

Első pillantásra ez a faj talán nem tűnik ellenségnek. Gyorsan növekszik, feltűnésmentesnek tűnik, és szinte mindenhol jól érzi magát. És éppen ez a probléma.

Ez a nem őshonos fásszárú növény rendkívül agresszíven terjed, különösen az olyan érzékeny élőhelyeken, mint az ártéri erdők és a folyók árterei. Sűrű állományokat képez, olyan anyagokat választ ki, amelyek gátolják más növények növekedését (úgynevezett allelopátiát), és gyökérrendszerén keresztül az infrastruktúrát is károsíthatja. Beavatkozás nélkül gyorsan kiszorítja az őshonos növényzetet, és monoton állományokat hoz létre.

Hogyan segít a Verticillium gomba?

Ez a talajgomba „érhervadást” okoz, amelynek során a fa vezető szövetei eltömődnek. Ez a pókbangó növény fokozatos elhalását és pusztulását eredményezi. Nedves környezetben jól terjed, ezért nem szükséges teljesen egészséges fán alkalmazni.

Ezt a módszert már több európai országban sikeresen tesztelték, és kíméletes és tartós megoldásnak bizonyul. A gomba csak a pókbangó növényt támadja meg, így nem jelent veszélyt az őshonos fajokra.

És most mi következik?

Figyelemmel kísérjük, hogyan reagálnak a pókhálók az injekcióra. Nem várunk csodákat egyik napról a másikra – a cél az állományok fokozatos gyengítése, hogy helyet csináljunk az őshonos fajok visszatérésének. Más intézkedésekkel kombinálva (például a vizes élőhelyek helyreállításával, a legeltetés bevezetésével a lokális területen és az őshonos árterületi erdők helyreállításával) ez egy gyönyörű példája annak, hogy maga a természet hogyan segíthet nekünk a problémák megoldásában.

A CBRB SAV csapatának tagjai megkezdték a növényzet megfigyelését Čiližská Radvanban és Istragovban. Mindkét helyszínen tervezem, hogy a közeljövőben behozom a livestock vieratát, hogy segítsek az invazív növényfajok visszaszorításában. 

A Čiliž mocsár korábban vizes élőhely volt, amelyet – sok más területhez hasonlóan – az ember részben lecsapolt és mezőgazdasági területté alakított. A magas talajvízszint miatt azonban nem lehetett intenzíven hasznosítani. Az eredmény egy nedves rét lett, amelyet ma már erősen benőttek az invazív növények. A botanikusok egy 100×100 méteres állandó kutatási területet hoztak létre azon a helyen, ahová néhány hét múlva tehenek és vízibivalyok érkeznek. Ezen a területen 10×10 méteres kvadrátokban rögzítették az invazív fajok borítottságát.

Az Istragov mindig is vizes élőhely volt, de az utóbbi évtizedekben a víz nem érkezett be. A LIFE Microtus II. projekt keretében csatornákat hoztak létre, hogy a vizet visszahozzák. A LIFE Resistance projekt keretében tovább szeretnénk javítani az Istragov állapotát. A legeltetés bevezetésével visszaszorítjuk az invazív fajokat, és példát teremtünk egy hagyományosan kezelt árterületi tájra. Itt precíziós GPS segítségével 100 10×10 m-es parcellát határoltunk le, amelyeken belül felmértük az invazív növényfajok borítását és a fajösszetételt. 5 5×5 m-es parcellában rögzítettük a legeltetés előtti állapotot.

A megfigyelést évente megismételjük, és úgy véljük, hogy az invazív fajok borítása fokozatosan csökkenni fog.

A Szlovák Tudományos Akadémia Növénytudományi és Biodiverzitás Központjának ZooLab csapata megkezdte az eDNS (környezeti DNS) mintavételt a csilizské močiare-i telephelyünkön. Ez egy izgalmas lépés a vizes élőhelyek biológiai sokféleségének növelését célzó intézkedéseink hatásának nyomon követésére irányuló folyamatos erőfeszítéseinkben.

Az eDNS-metabarkódolás olyan élvonalbeli technika, amely lehetővé teszi a tudósok számára, hogy a fajok széles körét – az apró vízi szervezetektől a nagyobb emlősökig – egyszerűen a vízben vagy a talajban hátrahagyott genetikai nyomok elemzésével kimutassák. Ez a módszer nem invazív, költséghatékony és hihetetlenül érzékeny, lehetővé téve a rejtett biológiai sokféleség feltárását, amelyről a hagyományos megfigyelés esetleg lemaradna.

Ez a mintavétel éppen jókor jön, mivel hamarosan jószágok érkeznek a helyszínre, hogy segítsenek visszaszorítani az invazív idegen fajokat (IAS), és megakadályozzák a vizes élőhely talajba kerülését (a biomassza felhalmozódását). Az innovatív tudomány és a hagyományos földgazdálkodás kombinációja biztosítja, hogy teljesebb képet kapjunk az ökoszisztéma egészségéről és ellenálló képességéről.

Büszkék vagyunk arra, hogy ilyen modern, tudományosan megalapozott természetvédelmi munkát támogathatunk – és izgatottan várjuk, mit mutatnak majd az adatok!

Maradjon velünk, ha további friss híreket kapunk a Čiližské močiare-ról!

Idén ősszel került sor az Ifjú Természetjárók Klubjának első találkozójára! A találkozó során a gyerekek gyakorlati természetvédelemmel foglalkoztak az egynapos terepi rendezvényen. A gyerekek tanáraikkal együtt hajóval látogattak el egyik projektterületünkre, ahol szórakoztató, életkoruknak megfelelő biotóp-helyreállítási feladatokban vettek részt. 

A találkozókra szezonálisan kerül sor, így a gyerekek nemcsak a természet megóvásában vesznek részt, hanem a következő évszakokban szemtanúi lesznek a tetteik által elért pozitív változásoknak is. A találkozók izgalmas tevékenységekkel, például túrázással, kerékpározással és csónakázással lesznek tele, így fiatal természetjáróinknak lehetőségük nyílik arra, hogy különböző módokon kapcsolódjanak a természethez. Biztosak vagyunk benne, hogy ez minden résztvevő számára emlékezetes élmény lesz. 

Alig várjuk, hogy láthassuk a vadőrök új generációját akció közben.

Február és március hónapban a Duna eredeti csatornája mellett fekvő Čalovo, Gabčíkovo és Šamorín erdőgazdálkodási egységek kiválasztott állományaiban gyökérmintákat gyűjtünk a mikorrhizák alkalmazásának vizsgálatához és későbbi teszteléséhez a természetes erdőállományok helyreállításához felhasználandó csemeték nevelésében.

A minták gyűjtését szándékosan a nyugalmi időszakban végeztük, amikor a növényi szövetekben nem zajlanak intenzív élettani folyamatok, különösen növekedés. A gyökérminták ebben az időszakban történő gyűjtésének célja az volt, hogy olyan gyökérrészeket és finom gyökereket kapjunk, amelyek maximálisan megőrzött morfológiai jellemzőkkel rendelkeznek, és amelyek szükségesek a mikorrhiza jelenlétének és kiterjedésének első értékeléséhez binokuláris nagyítóval.

Mivel a fafajok összetételében a nyár és a fűz túlsúlyban van, és az erdősítésben ezeket a fafajokat kiemelten alkalmazzák, a gyökérmintákat elsősorban e fajok példányaiból vették. A többi fafaj (kőris, szil, tölgy) terepi mintavételét ismét a nyugalmi időszakban – 2025/2026 őszén, telén – tervezzük.

A projekt irányítóbizottságának november 19-én tartott első ülésén a nyolc kedvezményezett szervezet képviselői megvitatták a projekt előrehaladását, eredményeit és jövőbeli terveit.

Az ülés a BROZ – Természetvédelmi Egyesület, Szomolányi László – Családi gazdálkodó, PSBC SAV – a Szlovák Tudományos Akadémia Növénybiológiai és Biodiverzitás Központja, NLC – Országos Erdészeti Központ, VÚVH – Vízügyi Kutatóintézet, PKE – Pisztrángkör, FHNPD – Fertő Hanság Nemzeti Park, és PRIF – a pozsonyi Comenius Egyetem Természettudományi Kara képviseletében az Irányítóbizottság tagjainak kinevezésével kezdődött. Az Irányítóbizottság alapszabályát, amelyet előzetesen elolvastak, kifogás nélkül elfogadták, ezzel szilárd alapot teremtve a jövőbeni irányításhoz és döntéshozatalhoz.

Minden projektpartner beszámolt a projekt előrehaladásáról:

A BROZ beszámolt a legfontosabb mérföldkövekről, többek között a kulcsfontosságú munkatársak felvételéről, az érdekelt felek találkozóinak kezdeményezéséről és a Chiliga mocsarakban a legeltetés helyreállításához szükséges infrastruktúra beszerzéséről. Ezen túlmenően megkezdődött a kopoltyús csalán elleni biológiai védekezés, a projekt vizuális kommunikációs anyagai, például a logó és a weboldal kifejlesztése, és megkezdődött a hálózatépítés a hasonló témákon dolgozó európai projektekkel.

A PSBC SAS önkéntesek támogatásával terepi kutatásokat kezdett, beszerezte a szükséges multispektrális kamerát, és megkezdte a Chiliga mocsár vizes élőhelyi növényzetének elemzéséhez szükséges szoftverek képzését.

Az VUVH megosztotta a vizes élőhelyek helyreállításával kapcsolatos tanulmányok előzetes eredményeit, beleértve az árvíz szimulációját, a helyreállítás utáni elárasztás időtartamát és a potenciális helyreállítási helyszínek feltérképezését.

Az NLC beszámolt egy genetikai faiskola helyszínének kiválasztásáról, valamint az ektomikorrhiza gombákat használó faültetési tervekkel kapcsolatos tanulmányok előrehaladásáról. Jelenleg folyik az egyes fajok fáinak kezdeti azonosítása a gombamintákhoz.

A PKE beszámolt a fiatalok bevonása érdekében a Young Ranger Club keretében tartott találkozókról és a környezettudatosságot elősegítő interaktív oktatási kiállítások terveiről.

Az FHNPD beszámolt az invazív fajok visszaszorítására szolgáló megfigyelési módszerek kidolgozásában elért eredményekről és az erdészeti hallgatók számára szervezett gyakorlati terepgyakorlatokról.

Az SZL terepi bemutatót tartott a Szigetköz SCI-ben, ahol a bivalyok legeltetését vezették be.  Egy új virtuális rendszer fejlesztésén is dolgoznak az egyetem helyi szakértőivel együttműködve.

A találkozó a közös kihívásokra összpontosító termékeny megbeszéléssel zárult. A témák között szerepeltek az árvízveszélyes területeken történő legeltetés buktatói, a biológiai sokféleség megőrzésének beépítése a mezőgazdasági gyakorlatba, valamint a kapcsolódó kutatásokat végző egyetemi intézményekkel való lehetséges együttműködés.

A találkozó tükrözte a kedvezményezettek közös elkötelezettségét a LIFE Ellenállás projekt célkitűzéseinek előmozdítása iránt. A projekt keretében jelentős előrelépés történt, és az irányítóbizottság tagjai várakozással tekintenek az elkövetkező hónapokban elért eredmények továbbfejlesztése elé.