2016. október 25. napfényes reggelén az Alsó-Csallóközben, a Szlovák Környezetvédelmi Ügynökség Túzokos Környezeti Nevelési Központjában (SEV Dropie SAŽP) találkoztunk, melyet a Szigetrét Madárvédelmi Terület ölel körbe.
Amint színes, sok területet, érdeklődési kört képviselő csoportunk utolsó késedelmes tagjai is befutottak, nekivágtunk a végtelen útnak a magyar puszta, a Hortobágyi Nemzeti Park felé. A Hortobágy Európa egyik legnagyobb füves sztyeppéje, vagyis pusztája, az UNESCO világörökségi listáján is szerepel.
Amint megérkezünk, kiéhezett csapatunk első megállója egy közkedvelt csárda, ahol jellegzetes magyaros fogásokkal – halászlével, gulyással, somlói galuskával – várnak minket. Jóllakottan és elégedetten megyünk tovább Hortobágyra, a Hortobágyi Nemzeti Park Látogatóközpontjába és a madárkórházba. Itt más ragadozó madarak mellett rétisast (Haliaeetus albicilla) is látunk, valamint több fehér gólyáról (Ciconia ciconia) is gondoskodnak a központban.
Miután elfoglaljuk szállásunkat a település keleti szélén, festői környezetben álló panzióban, esti madárlesre indulunk, hogy tanúi legyünk, amint a szürke darvak (Grus grus) megérkeznek a Fertő-laposi-tóra. Ez a hely fontos megálló a vonulásuk során Közép-Európában.
Sötétedés után, amikor a látcsöveinknek már semmi hasznát nem vesszük, Balla Dániellel, a Hortobágyi Nonprofit Kft. képviselőjével találkozunk, aki a hortobágyi szikes és gyepes élőhelyek menedzsmentje terén elért eredményeikről tart előadást.
A második napot a hortobágyi gazdálkodásra szántuk. Ellátogattunk Hármaspusztára, ahol élőben láthattuk a vízibivalyok (Bulbalus bulbalis) legeltetését a pusztában. Az adott éghajlati viszonyok között ez a tevékenység fontos szerepet játszik a füves puszták és vizes élőhelyek gondozásában, fenntartásában.
Innen a Kungyörgy-pusztára vitt az utunk, amely az ősi magyar fajtaként elkönyvelt szürke marha tartásának egyik központja. A magyar puszta látképét ebben a térségben a régióra jellemző nádfedeles kunyhók és a gémeskutak teszik teljessé, melyek az állatállomány itatására szolgálnak.
Az jellegzetesen magyaros, emberes mennyiségű és kitűnő minőségű ebéd után a Hortobágy településtől kissé északra található, 300 éves Mátai Ménest látogattuk meg. Az itteni tenyészlovak legeltetése nagyban hozzájárul a védett gyepes élőhelyek megőrzéséhez.
Programunk megkoronázásaként nem hagyhattuk ki a Tisza-tavi Ökocentrumot sem Poroszlón. Itt népes csapatunk minden tagja talált valami érdekeset. A Magyarország területén őshonos fajokat bemutató tematikus állatkert mellett megtekinthető Európa legnagyobb édesvízi akváriumkomplexuma, ahol a helyi halfajokat, kétéltűeket, csúszómászókat ismerhetik meg a látogatók. A központ egyik büszkesége a viza (Huso huso), amely jó ideje eltűnt már a Dunából.
A festői Poroszlót a délutáni órákban hagyjuk magunk mögött, és élményekkel, ismeretekkel feltöltekezve indulunk haza. A Hortobágyi Nemzeti Park jókora kiterjedésű, aligha ismerhető meg alaposan mindössze két nap alatt. Olyan hely, ahol minden látogatás alkalmával felfedezhet valami újat az ember, és mindig lesz kedve ismét visszatérni.