2026 március 4.-5.-én projektünket a Szlovák Tudományos Akadémia Növénybiológiai és Biodiverzitási Központjának munkatársai képviselték a „Inváziós idegen fajok a Duna régióban: regionális jelentőségű inváziós fajok” című nemzetközi konferencián, amelyet Magyarországon, Tata városában rendeztek meg. Az eseményen minisztériumok, az Európai Bizottság, nemzetközi szervezetek, kutatóintézetek, természetvédők és civil szervezetek képviselői találkoztak a teljes Duna menti régióból.

Partnereink lehetőséget kaptak arra, hogy bemutassák a LIFE Resistance projektet szakértőknek és döntéshozóknak Európa különböző országaiból. Elmondták, mi hajtja előre munkánkat: az inváziós növényfajok terjedésének visszaszorítása a határ menti területeken. Egyúttal ismertették azokat a módszereket és eljárásokat is, amelyek különlegessé teszik projektünket. Megosztották a terepi munka első eredményeit is.Az inváziós fajok nem ismernek határokat, ezért a velük folytatott küzdelem sem állhat meg egyetlen ország határán. Éppen ezért fontosak az ilyen találkozók. Segítenek abban, hogy munkánkat szélesebb összefüggésbe helyezzük, új potenciális partnereket ismerjünk meg, és hozzájáruljunk a biológiai inváziók elleni európai stratégiához.

Köszönjük a Szlovák Tudományos Akadémia Növénybiológiai és Biodiverzitási Központja munkatársainak a projekt kiváló képviseletét. Örömmel várjuk a további alkalmakat, ahol bemutathatjuk tevékenységeink eredményeit.

Nincs kőbe vésve, hogy az oktatás csak négy fal között folyhat. A természet – akár egy vizes élőhely is – lehet osztályterem.

Projektjeink célja egyrészt a ritka fajok és élőhelyek védelme, másrészt az ismeretterjesztés és a természet emberhez való közelítése. Az északi pocok élőhelyének helyreállítása    elnevezésű projekt keretében különféle közművelődési lehetőségeket alakítunk ki.

Magyarországi projektpartnerünk, a Pisztráng Kör Egyesület egy ún. Microtus minibuszt üzemeltet ismeretterjesztési céllal. A mozgólaboratóriummá átalakított kisbusz segít a gyerekeknek megismerni a vizes élőhelyek titkait. Az ifjú kutatók megtanulnak mintát venni az erdei és vízi környezetből, meghatározni a különféle gerinctelenfajokat, sőt bizonyos ökológiai mutatókat is kiszámítanak, melyek alapján jellemezni tudják az érintett ökoszisztéma állapotát.

A vizenyős területek az északi pockon kívül számos vízimadárnak is otthont adnak. A Microtus minibusz révén a gyerekek professzionális távcsövekkel figyelhetik meg a madarakat. Az ornitológiai ismeretszerzést a bagolyköpetek (zsákmányállatok bagoly által kiöklendezett, emésztetlen csontjai) elemzése is gazdagítja. A csontokból megállapítható, hogy milyen fajokat zsákmányolnak a baglyok. Ezek többnyire apró emlősök, mint például az északi pocok egyedei. Ezeknek a vizsgálatoknak köszönhetően nagyon hatékonyan, környezeti behatások nélkül felmérhető a kisemlősök adott területen való jelenléte. Az ilyen tevékenységeknek köszönhetően a gyerekek közelebb kerülnek a természethez, megismerik a természeti törvényeket és betekintést nyernek a tudományos munkamódszerekbe.

A Neusiedler See-Seewinkel Nemzeti Parkban osztrák partnereink is folytatnak ismeretterjesztő tevékenységet. Az Illmic (Illmitz) környéki vizes élőhelyeken a látogatók közvetlenül a víz fölé épült, fából készült megfigyelőhelyről figyelhetik meg az ott élő állatokat és növényeket. Az építmény testközelbe hozza a vízi világot, és a „száraz lábbal” történő csónakba szállást is lehetővé teszi. A Fertőzugba látogatók a nádasban csónakázva gyönyörködhetnek a vizes élőhelyek varázslatos világában.

2017. május 2-3-án került sor az “Együttműködés és természetvédelem a Neusiedler See Seewinkel NP és a Fertő tó térségében” címmel meghirdetett tanulmányútra, amelyet a Szlovák Környezetvédelmi Ügynökség környezeti nevelési központja (Slovenská agentúra životného prostredia SEV Dropie) szervezett.

A tanulmányút elsősorban az önkormányzatoknak, a projekt munkatársainak és a Szigetrét Madárvédelmi Terület (CHVÚ Ostrovné Lúky) fenntartásában érdekelt további feleknek szólt.

A Fertő tó és környéke mindkét déli szomszédunk területén Közép-Európa legfontosabb vízimadár-élőhelyei közé tartozik. A Fertő-táj felkerült az UNESCO természeti világörökségi listájára, és a tó magyar, valamint osztrák oldalát is nemzeti parkká nyilvánították. A természetvédelem érdekében egy sor új élőhelyet is kialakítottak itt, ezek megtekintése programunk részét képezte. Az élőhelyek aktív kialakítása és menedzsmentje hozzájárul a természeti környezet megfelelő állapotának fenntartásához, egyebek mellett növeli a térség turisztikai vonzerejét, aminek eredményeként az idegenforgalom közvetlenül az érintett régióban generál bevételeket.

A tanulmányút finanszírozása a LIFE12 NAT/SK/001155 Madárvédelem a Szigetrét Madárvédelmi Területen projekt részét képezte, az E.6 alprogram keretében valósult meg (Tapasztalatcsere, projektmunkatársak, kiemelt szereplők és döntéshozók oktatása és képzése).

2016. október 25. napfényes reggelén az Alsó-Csallóközben, a Szlovák Környezetvédelmi Ügynökség Túzokos Környezeti Nevelési Központjában (SEV Dropie SAŽP) találkoztunk, melyet a Szigetrét Madárvédelmi Terület ölel körbe.

Amint színes, sok területet, érdeklődési kört képviselő csoportunk utolsó késedelmes tagjai is befutottak, nekivágtunk a végtelen útnak a magyar puszta, a Hortobágyi Nemzeti Park felé. A Hortobágy Európa egyik legnagyobb füves sztyeppéje, vagyis pusztája, az UNESCO világörökségi listáján is szerepel.

Amint megérkezünk, kiéhezett csapatunk első megállója egy közkedvelt csárda, ahol jellegzetes magyaros fogásokkal – halászlével, gulyással, somlói galuskával – várnak minket. Jóllakottan és elégedetten megyünk tovább Hortobágyra, a Hortobágyi Nemzeti Park Látogatóközpontjába és a madárkórházba. Itt más ragadozó madarak mellett rétisast (Haliaeetus albicilla) is látunk, valamint több fehér gólyáról (Ciconia ciconia) is gondoskodnak a központban.

Miután elfoglaljuk szállásunkat a település keleti szélén, festői környezetben álló panzióban, esti madárlesre indulunk, hogy tanúi legyünk, amint a szürke darvak (Grus grus) megérkeznek a Fertő-laposi-tóra. Ez a hely fontos megálló a vonulásuk során Közép-Európában.

Sötétedés után, amikor a látcsöveinknek már semmi hasznát nem vesszük, Balla Dániellel, a Hortobágyi Nonprofit Kft. képviselőjével találkozunk, aki a hortobágyi szikes és gyepes élőhelyek menedzsmentje terén elért eredményeikről tart előadást.

A második napot a hortobágyi gazdálkodásra szántuk. Ellátogattunk Hármaspusztára, ahol élőben láthattuk a vízibivalyok (Bulbalus bulbalis) legeltetését a pusztában. Az adott éghajlati viszonyok között ez a tevékenység fontos szerepet játszik a füves puszták és vizes élőhelyek gondozásában, fenntartásában.

Innen a Kungyörgy-pusztára vitt az utunk, amely az ősi magyar fajtaként elkönyvelt szürke marha tartásának egyik központja. A magyar puszta látképét ebben a térségben a régióra jellemző nádfedeles kunyhók és a gémeskutak teszik teljessé, melyek az állatállomány itatására szolgálnak.

Az jellegzetesen magyaros, emberes mennyiségű és kitűnő minőségű ebéd után a Hortobágy településtől kissé északra található, 300 éves Mátai Ménest látogattuk meg. Az itteni tenyészlovak legeltetése nagyban hozzájárul a védett gyepes élőhelyek megőrzéséhez.

Programunk megkoronázásaként nem hagyhattuk ki a Tisza-tavi Ökocentrumot sem Poroszlón. Itt népes csapatunk minden tagja talált valami érdekeset. A Magyarország területén őshonos fajokat bemutató tematikus állatkert mellett megtekinthető Európa legnagyobb édesvízi akváriumkomplexuma, ahol a helyi halfajokat, kétéltűeket, csúszómászókat ismerhetik meg a látogatók. A központ egyik büszkesége a viza (Huso huso), amely jó ideje eltűnt már a Dunából.

A festői Poroszlót a délutáni órákban hagyjuk magunk mögött, és élményekkel, ismeretekkel feltöltekezve indulunk haza. A Hortobágyi Nemzeti Park jókora kiterjedésű, aligha ismerhető meg alaposan mindössze két nap alatt. Olyan hely, ahol minden látogatás alkalmával felfedezhet valami újat az ember, és mindig lesz kedve ismét visszatérni.