A múlt héten ünnepeltük a Vizes Élőhelyek Világnapját! Február 2-án megemlékezünk arról a fontos szerepről, amelyet a vizes élőhelyek töltenek be bolygónk és minden lakója – az embert sem kivéve – számára. Ezek a pótolhatatlan ökoszisztémák a Föld legtermékenyebb élőhelyei közé tartoznak, és alapvető ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak, mint a vízszabályozás, az árvízvédelem, a klíma hűtése, a szénmegkötés és a biodiverzitás támogatása. Emellett milliók megélhetését is biztosítják.

Partnereink a Növénybiológiai és Biodiverzitási Központból számos nézőpontból vizsgálják a vizes élőhelyeket – az iszapos mederfenéktől a partok sűrű növényzetén át egészen a szemmel nem látható, mocsári hangok sokféleségéig. A hagyományos terepi adatgyűjtés, az eDNS-elemzés, a vegetációkutatás, a bioakusztika és a távérzékelés módszereinek alkalmazásával igyekeznek elmélyíteni a vizes élőhelyekről szóló ismereteket. A kutatási eredmények értékes alapot szolgáltatnak a vizes élőhelyek helyreállításához, amelynek a LifeResistance projekt keretében is részesei.

Csilizradvány mellett, a nedves réten új fejezet kezdődött – augusztus elejétől tehenek legelnek a 107 hektáros területen, akik fontos szerepet játszanak e vidék egyik legértékesebb vizes élőhelyének megőrzésében és helyreállításában. Ezt a területet nemrég sikerült védelem alá vonni – többek közt a lakosság anyagi támogatásának köszönhetően, amely hozzájárult a föld megvásárlásához. Azóta a Csiliz-mocsarak hivatalosan is az európai közösségi jelentőségű Natura 2000 területek közé tartozik. A megvásárlás azonban csak az első lépés volt – a lényeg a folyamatos, aktív kezelés.

A csilizradványi mocsarat főként az özönnövények terjedése veszélyezteti, mint például a kanadai aranyvessző (Solidago canadensis). A LIFE Microtus II projekt keretében a tehenek érkezése előtt már helyreállítottuk a vízháztartást – a közeli lecsapoló csatornából épített zsilipeken keresztül vizet vezettünk a mocsárba. A hosszabb ideig tartó elárasztás azonnali eredményt hozott: az aranyvessző visszaszorult, helyét fokozatosan őshonos fajok, például sások és nádak kezdték átvenni. Ez a lépés elsősorban a (pannoni) északi pocok (Microtus oeconomus mehelyi) védelmére irányult, de mellékhatásként hatékonyan visszafogta az inváziós növényzetet is. A hatás fokozása érdekében az aranyvesszőt kaszáltuk is. Most következik a következő szakasz – a legeltetés, amely kiegészíti és megerősíti ezt a természetközeli gazdálkodási módot.

A LIFE Resistance projekt keretében szarvasmarha-legeltetést vezettünk be a területen. Ez egyrészt visszatérés a hagyományos tájhasználathoz, másrészt korszerű, természetközeli élőhelykezelési eszköz a Natura 2000 területen. A legeltetés Csilizradványnál hatékony módszer a biodiverzitás fenntartására és az inváziós növények visszaszorítására. A szarvasmarhák nemcsak fékezik az idegenhonos fajok terjedését, hanem megakadályozzák a növényi biomassza túlzott felhalmozódását is, ami hosszabb távon a mocsár feltöltődéséhez (eliszaposodáshoz) és kiszáradásához vezetne. A legeltetés és a vízháztartás helyreállítása együtt kedvező feltételeket teremt az élőhely hosszú távú fennmaradásához.

A mocsár különlegessége, hogy mozaikos szerkezetű: váltakoznak benne a szárazabb gyepek és a vizenyősebb, vízállásos foltok, ami még fontosabbá teszi a legeltetést. A szarvasmarhák természetesen mozognak e különböző élőhelyek között – a szárazabb réteken legelnek, de szívesen időznek a nedvesebb foltokban is, ahol hűsölnek a legelés közben. Így változatos tájszerkezetet alakítanak ki, amely sok madárnak, kétéltűnek és rovarnak kedvez.

Már néhány nappal a csorda kihajtása után is láthatóak a pozitív változások. A tehenek körül kócsagok csapata repked, és az egész terület megtelik élettel. Ez a látvány bizonyítja, hogy a haszonállatok és a természet együttműködése működik. Hamarosan egy kilátótorony is épül itt, ahonnan a látogatók megfigyelhetik nemcsak a legelésző csordát, hanem a visszatérő madarakat és más élőlényeket is, amelyek a gondos kezelésnek köszönhetően ismét otthonra lelnek a mocsárban.

A Duna-menti réteken új módszerrel kezdtük meg az egyik legproblémásabb invazív fásszárú növény, a golyvák (Ailanthus altissima) elleni küzdelmet. Ezúttal azonban nem láncfűrésszel vagy vegyszerrel megyünk neki. A természet segítőjét vesszük igénybe – egy Verticillium nemzetségbe tartozó gombát.

Miért nem kívánatos a pókmoha a természetünkben?

Első pillantásra ez a faj talán nem tűnik ellenségnek. Gyorsan növekszik, feltűnésmentesnek tűnik, és szinte mindenhol jól érzi magát. És éppen ez a probléma.

Ez a nem őshonos fásszárú növény rendkívül agresszíven terjed, különösen az olyan érzékeny élőhelyeken, mint az ártéri erdők és a folyók árterei. Sűrű állományokat képez, olyan anyagokat választ ki, amelyek gátolják más növények növekedését (úgynevezett allelopátiát), és gyökérrendszerén keresztül az infrastruktúrát is károsíthatja. Beavatkozás nélkül gyorsan kiszorítja az őshonos növényzetet, és monoton állományokat hoz létre.

Hogyan segít a Verticillium gomba?

Ez a talajgomba „érhervadást” okoz, amelynek során a fa vezető szövetei eltömődnek. Ez a pókbangó növény fokozatos elhalását és pusztulását eredményezi. Nedves környezetben jól terjed, ezért nem szükséges teljesen egészséges fán alkalmazni.

Ezt a módszert már több európai országban sikeresen tesztelték, és kíméletes és tartós megoldásnak bizonyul. A gomba csak a pókbangó növényt támadja meg, így nem jelent veszélyt az őshonos fajokra.

És most mi következik?

Figyelemmel kísérjük, hogyan reagálnak a pókhálók az injekcióra. Nem várunk csodákat egyik napról a másikra – a cél az állományok fokozatos gyengítése, hogy helyet csináljunk az őshonos fajok visszatérésének. Más intézkedésekkel kombinálva (például a vizes élőhelyek helyreállításával, a legeltetés bevezetésével a lokális területen és az őshonos árterületi erdők helyreállításával) ez egy gyönyörű példája annak, hogy maga a természet hogyan segíthet nekünk a problémák megoldásában.

A CBRB SAV csapatának tagjai megkezdték a növényzet megfigyelését Čiližská Radvanban és Istragovban. Mindkét helyszínen tervezem, hogy a közeljövőben behozom a livestock vieratát, hogy segítsek az invazív növényfajok visszaszorításában. 

A Čiliž mocsár korábban vizes élőhely volt, amelyet – sok más területhez hasonlóan – az ember részben lecsapolt és mezőgazdasági területté alakított. A magas talajvízszint miatt azonban nem lehetett intenzíven hasznosítani. Az eredmény egy nedves rét lett, amelyet ma már erősen benőttek az invazív növények. A botanikusok egy 100×100 méteres állandó kutatási területet hoztak létre azon a helyen, ahová néhány hét múlva tehenek és vízibivalyok érkeznek. Ezen a területen 10×10 méteres kvadrátokban rögzítették az invazív fajok borítottságát.

Az Istragov mindig is vizes élőhely volt, de az utóbbi évtizedekben a víz nem érkezett be. A LIFE Microtus II. projekt keretében csatornákat hoztak létre, hogy a vizet visszahozzák. A LIFE Resistance projekt keretében tovább szeretnénk javítani az Istragov állapotát. A legeltetés bevezetésével visszaszorítjuk az invazív fajokat, és példát teremtünk egy hagyományosan kezelt árterületi tájra. Itt precíziós GPS segítségével 100 10×10 m-es parcellát határoltunk le, amelyeken belül felmértük az invazív növényfajok borítását és a fajösszetételt. 5 5×5 m-es parcellában rögzítettük a legeltetés előtti állapotot.

A megfigyelést évente megismételjük, és úgy véljük, hogy az invazív fajok borítása fokozatosan csökkenni fog.

A Szlovák Tudományos Akadémia Növénytudományi és Biodiverzitás Központjának ZooLab csapata megkezdte az eDNS (környezeti DNS) mintavételt a csilizské močiare-i telephelyünkön. Ez egy izgalmas lépés a vizes élőhelyek biológiai sokféleségének növelését célzó intézkedéseink hatásának nyomon követésére irányuló folyamatos erőfeszítéseinkben.

Az eDNS-metabarkódolás olyan élvonalbeli technika, amely lehetővé teszi a tudósok számára, hogy a fajok széles körét – az apró vízi szervezetektől a nagyobb emlősökig – egyszerűen a vízben vagy a talajban hátrahagyott genetikai nyomok elemzésével kimutassák. Ez a módszer nem invazív, költséghatékony és hihetetlenül érzékeny, lehetővé téve a rejtett biológiai sokféleség feltárását, amelyről a hagyományos megfigyelés esetleg lemaradna.

Ez a mintavétel éppen jókor jön, mivel hamarosan jószágok érkeznek a helyszínre, hogy segítsenek visszaszorítani az invazív idegen fajokat (IAS), és megakadályozzák a vizes élőhely talajba kerülését (a biomassza felhalmozódását). Az innovatív tudomány és a hagyományos földgazdálkodás kombinációja biztosítja, hogy teljesebb képet kapjunk az ökoszisztéma egészségéről és ellenálló képességéről.

Büszkék vagyunk arra, hogy ilyen modern, tudományosan megalapozott természetvédelmi munkát támogathatunk – és izgatottan várjuk, mit mutatnak majd az adatok!

Maradjon velünk, ha további friss híreket kapunk a Čiližské močiare-ról!

Február és március hónapban a Duna eredeti csatornája mellett fekvő Čalovo, Gabčíkovo és Šamorín erdőgazdálkodási egységek kiválasztott állományaiban gyökérmintákat gyűjtünk a mikorrhizák alkalmazásának vizsgálatához és későbbi teszteléséhez a természetes erdőállományok helyreállításához felhasználandó csemeték nevelésében.

A minták gyűjtését szándékosan a nyugalmi időszakban végeztük, amikor a növényi szövetekben nem zajlanak intenzív élettani folyamatok, különösen növekedés. A gyökérminták ebben az időszakban történő gyűjtésének célja az volt, hogy olyan gyökérrészeket és finom gyökereket kapjunk, amelyek maximálisan megőrzött morfológiai jellemzőkkel rendelkeznek, és amelyek szükségesek a mikorrhiza jelenlétének és kiterjedésének első értékeléséhez binokuláris nagyítóval.

Mivel a fafajok összetételében a nyár és a fűz túlsúlyban van, és az erdősítésben ezeket a fafajokat kiemelten alkalmazzák, a gyökérmintákat elsősorban e fajok példányaiból vették. A többi fafaj (kőris, szil, tölgy) terepi mintavételét ismét a nyugalmi időszakban – 2025/2026 őszén, telén – tervezzük.

A projekt irányítóbizottságának november 19-én tartott első ülésén a nyolc kedvezményezett szervezet képviselői megvitatták a projekt előrehaladását, eredményeit és jövőbeli terveit.

Az ülés a BROZ – Természetvédelmi Egyesület, Szomolányi László – Családi gazdálkodó, PSBC SAV – a Szlovák Tudományos Akadémia Növénybiológiai és Biodiverzitás Központja, NLC – Országos Erdészeti Központ, VÚVH – Vízügyi Kutatóintézet, PKE – Pisztrángkör, FHNPD – Fertő Hanság Nemzeti Park, és PRIF – a pozsonyi Comenius Egyetem Természettudományi Kara képviseletében az Irányítóbizottság tagjainak kinevezésével kezdődött. Az Irányítóbizottság alapszabályát, amelyet előzetesen elolvastak, kifogás nélkül elfogadták, ezzel szilárd alapot teremtve a jövőbeni irányításhoz és döntéshozatalhoz.

Minden projektpartner beszámolt a projekt előrehaladásáról:

A BROZ beszámolt a legfontosabb mérföldkövekről, többek között a kulcsfontosságú munkatársak felvételéről, az érdekelt felek találkozóinak kezdeményezéséről és a Chiliga mocsarakban a legeltetés helyreállításához szükséges infrastruktúra beszerzéséről. Ezen túlmenően megkezdődött a kopoltyús csalán elleni biológiai védekezés, a projekt vizuális kommunikációs anyagai, például a logó és a weboldal kifejlesztése, és megkezdődött a hálózatépítés a hasonló témákon dolgozó európai projektekkel.

A PSBC SAS önkéntesek támogatásával terepi kutatásokat kezdett, beszerezte a szükséges multispektrális kamerát, és megkezdte a Chiliga mocsár vizes élőhelyi növényzetének elemzéséhez szükséges szoftverek képzését.

Az VUVH megosztotta a vizes élőhelyek helyreállításával kapcsolatos tanulmányok előzetes eredményeit, beleértve az árvíz szimulációját, a helyreállítás utáni elárasztás időtartamát és a potenciális helyreállítási helyszínek feltérképezését.

Az NLC beszámolt egy genetikai faiskola helyszínének kiválasztásáról, valamint az ektomikorrhiza gombákat használó faültetési tervekkel kapcsolatos tanulmányok előrehaladásáról. Jelenleg folyik az egyes fajok fáinak kezdeti azonosítása a gombamintákhoz.

A PKE beszámolt a fiatalok bevonása érdekében a Young Ranger Club keretében tartott találkozókról és a környezettudatosságot elősegítő interaktív oktatási kiállítások terveiről.

Az FHNPD beszámolt az invazív fajok visszaszorítására szolgáló megfigyelési módszerek kidolgozásában elért eredményekről és az erdészeti hallgatók számára szervezett gyakorlati terepgyakorlatokról.

Az SZL terepi bemutatót tartott a Szigetköz SCI-ben, ahol a bivalyok legeltetését vezették be.  Egy új virtuális rendszer fejlesztésén is dolgoznak az egyetem helyi szakértőivel együttműködve.

A találkozó a közös kihívásokra összpontosító termékeny megbeszéléssel zárult. A témák között szerepeltek az árvízveszélyes területeken történő legeltetés buktatói, a biológiai sokféleség megőrzésének beépítése a mezőgazdasági gyakorlatba, valamint a kapcsolódó kutatásokat végző egyetemi intézményekkel való lehetséges együttműködés.

A találkozó tükrözte a kedvezményezettek közös elkötelezettségét a LIFE Ellenállás projekt célkitűzéseinek előmozdítása iránt. A projekt keretében jelentős előrelépés történt, és az irányítóbizottság tagjai várakozással tekintenek az elkövetkező hónapokban elért eredmények továbbfejlesztése elé.

Örömmel jelentjük be, hogy a Szigetköz Natura 2000 területen egy kulcsfontosságú természetvédelmi tevékenységet kezdtünk el. Projektpartnerünk, Szomolányi László – egy családi gazdálkodó – 2024 októberétől egy 12 hektáros területen vízibivaly legeltetést vezetett be, ami jelentős lépés az élőhelyek helyreállítása és a biológiai sokféleség növelése felé. A terület vizes élőhely jellegű, ezért ideális a vízibivalyok számára. Segítséget nyújtanak majd az invazív növények visszaszorításában. Nem csak ezt. Támogatni fogják a helyi talaj sokféleségét, valamint az állati és növényi sokféleséget.

A legeltetés fontos szerepet játszik a rétek és vizes élőhelyek ökológiai egyensúlyának fenntartásában. A vízibivalyok természetes táplálékkereső viselkedésükkel hozzájárulnak a változatos növényzet szerkezetének kialakításához, amely számos növény- és állatfajnak kedvez. Legeltetési tevékenységük megakadályozza a domináns fűfélék túlburjánzását, és elősegíti az őshonos növényvilág helyreállítását.

E megközelítés egyik fő előnye az invazív növényfajok visszaszorítása. Az agresszív invazív növények szelektív legeltetésével a vízibivalyok segítenek korlátozni terjedésüket, lehetővé téve az őshonos növényzet visszatérését és terjeszkedését. Ez a módszer fenntartható és költséghatékony alternatívát jelent a mechanikai vagy kémiai beavatkozással szemben, amely összhangban van a Natura 2000 természetvédelmi célkitűzéseivel.

A legeltetés bevezetése ezen a területen javítja az élőhelyek minőségét, támogatja a helyi biológiai sokféleséget és hozzájárul az ökoszisztéma hosszú távú ellenálló képességéhez. Alig várjuk, hogy figyelemmel kísérhessük e kezdeményezés pozitív hatásait, és további friss információkkal szolgálhassunk az előrehaladásról.

A vizuális identitás a projekt hatékony és vonzó kommunikációját szolgálja az érdekeltek és a nagyközönség körében. A projekt fő gondolataira utal.

A projekt logója organikus jellegű. Az életet szimbolizálja, függetlenül annak formájától. A grafikai terv egy vízbe dobott táblát ábrázol, amely lassan feloldódik, és egyben utal a helyszínek újbóli átnedvesedésére. Nem rendelkezik egyértelmű vonalakkal, és a betűk összekapcsolódnak egymással.

A projekt szimbóluma a dunai árterek élőhelyeinek növény- és állatvilágát ötvözi. A madarak ujjlenyomatait és az egyszerre felnövekvő zöld növényzetet ábrázolja. Ezek egy pajzs alakú zöld háttéren helyezkednek el, mint a védekezésük szimbóluma.

A minta a logó ötletét veszi át és fejleszti új formákba. Madártávlatból (drónból) szemlélteti a projektterület sokszínűségét. Emellett hasonlít a szarvasmarhák foltjaira is, amelyek egyes helyszíneken az invazív növények visszaszorításáról gondoskodnak majd. A mintának dekoratív funkciója van, és a háttérben fogjuk használni, és a vizuális identitás más elemeivel keverjük össze.

Örömmel jelenthetjük, hogy a projekt legfőbb célja – a Duna árterének kiemelkedően fontos természetes élőhelyeinek helyreállítása és fenntartható kezelése – sikeresen megvalósult. Ez a projekt területein található erdők, rétek, mocsarak és folyók élőhelyeinek helyreállításával történt, és az eredmények többsége felülmúlta az előzetes várakozásokat. A hosszú távú előnyöket garantálják a szimulált áradások szabályozásának fejlesztése a szlovákiai Duna belső deltájában, a természetvédelem számára megszerzett területek, valamint számos jelentős természetvédelmi akció megvalósítása Szlovákiában és Magyarországon. 

A projekt utolsó évében jelentős vízrendezési tevékenységek történtek – helyreállítottuk a vajkai Duna-ágat, megnyitottuk az oldalsó ágat a D2a gát alatt, és helyreállítottuk a Király-réti oldalsó ágat annak két mellékágával együtt. Ez összesen 9 570 méter helyreállított folyóágat jelentett, és 7 műszaki létesítményt telepítettünk vagy újítottunk fel. A halak vándorlása javult az akadályok (pl. a régi B-gát részleges lebontása és az E3 gát rekonstrukciója) eltávolításával. Az áradások hatékonyabb kezelése révén javult a vízszabályozás a Duna ártereinek 1 805 hektárján. Helyreállítottunk 12 mocsarat, összesen 64,09 hektáron. Összesen 81,64 hektár nedves rétet újítottunk meg füvesítéssel, kaszálással és extenzív legeltetéssel. Megmetszettünk 366 botlófűzfát, amelyek egyedülálló biodiverzitási központok, és további 387 fűzfát ültettünk el. Génbankot hoztunk létre értékes őshonos fafajok számára, és 59 400 fát ültettünk Szlovákiában, valamint 14 500-at Magyarországon. Gondoskodtunk az ültetvények ápolásáról, és eltávolítottuk az invazív növényfajokat (113,67 hektár Szlovákiában, 14,81 hektár Magyarországon). Az összes konkrét természetvédelmi tevékenység hatását rendszeres biológiai monitorozással vizsgáltuk. Emellett a projekt során hidrológiai monitorozást végeztünk, valamint ellenőriztük a projekt hatásait társadalmi-gazdasági és médiamonitorozás, illetve ökoszisztéma-funkciók vizsgálata révén.

A helyreállítási akciók és a fenntartható gazdálkodás mellett nagy hangsúlyt fektettünk a projekt tevékenységeinek népszerűsítésére, környezeti oktatásra és információs tevékenységekre. A népszerűsítő akciók hatékony eszköznek bizonyultak nemcsak a természetvédelem problémáiról való tájékoztatásra, hanem a projekt több céljának elérésére is. A szokásos promóciós (pl. pólók, matricák, naptárak) és tájékoztató anyagok (pl. szórólapok, brosúrák, információs táblák) mellett egy innovatív oktatási anyagot is készítettünk – egy mesekönyvet, amelynek címe: „Történetek a rétekről és mocsarakról”. Az információk terjesztését személyes találkozók – terepi túrák, nyilvános előadások, interaktív kiállítások vezetése, családi napok szervezése, valamint gyermekeknek szóló természetismereti táborok – is segítették. A projektet intenzíven népszerűsítették a médiában, különösen a nyilvános események és a helyreállított folyóágak ünnepélyes megnyitásához kapcsolódó sajtótájékoztatók során.

A projekt során végzett tevékenységekről bővebben a nyilvánosságnak szóló Zárójelentésben lehet olvasni. Bár a projekt befejeződött, a Duna ártéri területeinek életre keltésére irányuló kezdeményezéseink nem értek véget. A BROZ partnereivel együtt továbbra is a Duna-menti értékes élőhelyek és fajok helyreállításán dolgozik számos, a LIFE Dunajské luhy projekt (LIFE Duna ártéri projekt) eredményeire épülő további projekt keretében.